Érdemes küzdenem érte?

Szeptemberben ismertem meg suli kezdéskor a lányt egy baráti társaságban. Egyik nap oda ült mellém a buszon, és kérdezősködött, hogy mizu,stb...

Teltek a napok, megtetszett nekem, és már egyfolytában azt akarta hogy mellé üljek, és volt amikor nem találkoztunk influenza miatt 1 hétig és átöleltem. Megjegyezte, hogy ez már hiányzott, ebből azt gondoltam hogy bejövök lánynak. Bevallottam neki hogy mit érzek, és azt mondta hogy "neki most a tanulás a fontos" amit meg is értettem. Utána szintén átölelte, és arcon pusziltam, és mosolygott, tetszett neki.De utána nagy tragédia érte a családját, és nem akartam nyomulni mert az gáz lett volna, így inkább barátilag akartam őt ápolni, amíg egy fiú osztálytársával láttam beszélgetni, amivel semmi gond nincs, de vele többet beszél, míg velem szinte semmit, sőt már nem is ír, és a srác profilját szivezgeti. Múltkor megbeszéltem vele hogy akkor suli után talizunk, de ő azzal gyökérrel lógott inkább. Nem értem, mert amikor rólam van szó akkor elpirul, mosolyog és volt amikor arcon pusziltam és nevetett. Nem értem...