Van egy lány akit már le akarok szólítani régóta mit csináljak utána?

Ez így nem megy. Direkt leszólítani, hogy “tetszel nekem, van kedved találkozni”, elhajt, és igaza is lesz.

Téboly, hogy nem tanultok meg ismerkedni, társalogni, természetesen mozogni az életben, mert az interneten élitek a silány, virtuális életetetek. Nem tanultok meg a metakommunikációból olvasni, a tekintetböl, a mimikából, a testtartásból, a kéz mozgásából, a hangszínből, hanglejtésből, hangerőből.

Előbb ismerkedünk, szót váltunk. Úgy beszélgetünk, mint bárkk mással. Rövid úton megtudjuk a metakommunikációjából tudva, tudat alatt, a jelekből, melyekből ösztönösen érzékelünk, olvasunk, hogy mint bárki emberrel, szívesen beszélget-e, kíváncsi, vagy közömbös, vagy elutasító.

- Bocsánat, hogy megszólítalak. Nincs nálam a telefonom, megmondanád, mennyi az idő?

- Igen. Fél nyolc.

- Akkor még van időm. Aggódtam, el ne késsek. Rosszul indult a napom. Te is a Gárdonyiba jársz? Mintha láttalak volna többször is.

-Nem . A Toldyba.

-igen? Az jó iskola. Az öcsém ( barátom, rokonom ) Is odajár. Elég jó híre van . Te milyen tagozatos vagy?

- Biológia.

-Csak nem orvosnak készülsz? Mert én igen.

Stb, stb.

Egyik gondolat adja a másikat.

-Örülök, hogy megismertelek. Remélem, még találkozunk.

Szóval, természetesség, nyitottság, érdeklődés a másik iránt. Aztán a többi adja a másikat: milyen napod volt, melyik konyvből tanultok, mi a véleményed erről-arról. Szombaton lesz egy jó kiállítás, elôadás, koncert, stb, van kedved velem tartani?

Az a baj, hogy valószínűleg a szülritek sem figyelt oda, jogy társasági életet él, akkor vigyen magával, lásd, tapasztald, éld meg, hogyan viselkedünk klf élethelyzetekben.

Generációknülnek, kezükben 24 órán keresztül, ülnek a virtuális burokban, buborékban, és nem tanulnak meg a valóságban élni, mozogni, kommunikálni.

Virtuálisan szaporítják a szót, de amint lahuppannak a valóságba, lebénulnak, megbénulnak, esetlenek.

Hát így.

Az #1 kommentelő nagyon jól leírja a mai fiatalok problémás kommunikációját. Teljesen arra vannak szocializálva, hogy online bármit lehet, arctalanul.

Kérdező, nem írod, hogy hol, milyen körülmények között akarod "leszólítani". Azt se, hogy egyáltalán észrevett-e már téged, valamiféle szemkontaktus volt-e már...

Utcán leszólítani szerintem ultragáz.

NIncs valami közös ismerős, vagy iskolatárs, vagy bárki, akin keresztül közelebb kerülhetnél hozzá? Csak informálisan, szóba elegyedhetnél vele, minden hátsó szándék nélkül... Amikor már kiderülhetne, hogy egyáltalán esélyes-e tovább ismerkedni...

Eleve a "leszólítás" szó gáz. Mintha valami prostihoz mennél oda.

Kulturált emberek MEGszólítják egymást. Beszélgetnek. Megismerik egymást.

De hát valóban, manapság a rendes kommunikáció nulla, és mintha sokaknak igényük se lenne rá.

9: de hát írtunk egy csomó ötletet...

Nem kell neked szívdöglesztő pasiként lehengerelni a csajt...

Ne mondd már, hogy nem tudsz kedvesen nézni valakire a buszon....