Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más se hisz a szerelemben a szülei házassága miatt?
A szüleim házassága nem valami jó. Kezdjük azzal, hogy apám többször is megcsalta anyámat, aki erre nem hagyta el - ami szerintem a logikus lépés lett volna - hanem csak elküldte a pszichológushoz, és aztán ment minden tovább. Apám pedig folytatta a nőzést, de van annyira ízléstelen, hogy folyton megjegyzéseket tesz más nőkre, hogy milyen csinosak milyen szépek, anyám meg csak tűri. Azzal viccelődik, hogy ANYÁMNAK van pasija, pedig ez nem igaz. Anyám nem mond soha semmit, szó szerint én kezdek el vitatkozni apámmal, hogy álljon már le, ő pedig értetlenkedik. Anyám pedig azt mondja már nem is érdekli, abba menekül hogy folyton velünk akar törődni, hívogat, belemászik az életünkbe, aggódik 0-24ben, nincsenek hobbijai és barátai sem. Plusz a szüleim folyton üvöltenek egymással, nincsenek barátaik, és azt mondják ha nem lennének párban kinéznék őket.
És emiatt se anya nem akarok lenni, se a házasság gondolata nem vonz, mert nagyon fájna a tudat, hogy ha valaha párkapcsolatom lesz egy idő után ez vár rám. Nem leszek elég a férjemnek, és együtt kell maradjak vele egy olyan hülye indokkal, hogy a ,,gyerekeknek jobb így". Megszűnök önálló embernek lenni, mindent csak együtt kell csinálni.
Más is érez így?
18 lány
A szüleim elváltak. Náluk is volt megcsalás, de egyéb problémák is.
A szerelemben hiszek. Csak abban nem, hogy örökké tart.
Nem igazán. Mármint én nem érzem ezt.
A szüleim házassága elég rossz, a nagyszüleim mindkét oldalon elváltak.
Ettől én még hiszek a szerelemben és a házasságban. Én nem a szüleim vagyok, inkább úgy fogom fel hogy próbálok tanulni az ő hibáikból.
18 évesen igen, ezt gondoltam. Aztán kolesz, első szerelem, párkapcsolat. Albérlet. Egyedül élés és közösen is. 32 évesen ismertem meg a férjem és adfigra tudtam hogy mi kell egy működő kapcsolathoz. Akkor már nem féltem a hazassagtol és a gyermek vállalástól. És minden rendben is van.
Ne 18 évesen döntsd el, csak a következtetésekwt vond le és élj normális életet mihamarabb
Mondjuk a szerelem minden, csak nem tudatos döntés eredménye. Aki szerelmes, az pedig szívesen elköteleződne.
Az is hülyeség, hogy egy rossz házasságban muszáj együtt maradnod a férjeddel. 18 évesen biztos te is sok gyereket ismersz, akinek elváltak a szülei. Ja, és az, hogy a házasságod rossz vagy jó lesz, felerészben rajtad is múlik.
lehet hogy hülyeség, de azt érzem, hogy tekintve hogy egy családból vagyunk valóak, engem is szétcsalnának, ha belemennék egy kapcsolatba
hogy lehet leküzdeni az érzést?
Igen, ezt úgy hívják hogy traumatizál a múltad. Egy jó pszichológussal át tudod magad állítani arra, hogy ne ez irányítsa a parkapcsolatrol a véleményedet
Hidd el fiatal vagy még, nem azért mert alig múlttal 18 hanem mert még nincs több éves tapasztalatod egy parkapcsolatrol hogy működik.
Nekem is elváltak a szüleim, benne van a pakliban, hogy apám a születésem óta csalta anyámat, de azért 15 évig együtt voltak.
Én hiszek a szerelemben, sőt szerelmes is vagyok. Inkább azt próbálom tudatosítani magamban, hogy ha egyszer vége is lenne, akkor is sok boldog évünk volt együtt és ez számít.
6 éves koromban kidobta édesanyám édesapámat. Mindig ment a veszekedés, mert apám szőrnyen bánt a pénzzel, az orránál fogva vezették (Lényegében egy cigánycsaláddal pajtizott le, és őket pénzelte stb.).
Én hiszek a szerelemben, de abban nem hogy engem bárki is tudna szeretni. A külsőm tetszik, de a személyiségem kb. a kukába való.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!