Ki hogy szokta ezt?

Tegyük fel megismertek valakit akitől akartok valamit. Bejön, szimpi és már érzel is iránta. Először jól alakulnak a dolgaitok de aztán valahogy nem, és abbamarad vele minden. Pl meghátrál tőled, visszautasít vagy valami nem működött, összevesztetek bármi. De te még olyan gyorsan nem tudod magad túltenni rajta mert gondolsz rá meg minden.

Ilyenkor ti mit csináltok, még sokáig kattogtok rajta és reménykedtek hátha lesz valami, próbálkoztok még? Vagy inkább csak hagyjátok az egészet és kerestek mást?

Végülis sokkal jobb megoldás és egészségesebb is az utóbbi. Én általában eddig mindig úgy csináltam, hogy nem voltam képes túltenni magam. Hiába nem működött és nem volt értelme, én még ugyanúgy akartam és reménykedtem, még ugyanúgy rá koncentráltam és nem azon voltam hogy más felé nyissak. Már rájöttem hogy ez nagyon nagy hiba. Nagyon sok időd rámehet erre amit észre se veszel és még mindig reménykedsz, ezzel magadnak ártasz, őrlöd magad vele. Nagyon mérgező helyzet, nem szabad ilyenbe ragadni. Szóval már rájöttem hogy nem kell túlgondolnom semmit, meg reménykednem mikor hiábavaló, nincs semmi értelme. Nem kell túlbonyolítani semmit, meg összezavarni saját magam a gondolataimmal. Csak egyszerűen túl kell lépni és ha valami nem működött hagyni az egészet és kész. Minek egy helybe leragadni mikor sokkal jobb más felé nyitni és mással kialakítani valamit, akivel működni fog minden és lesz értelme. Csak meg kell tanulni lezárni a dolgokat ha tudod hogy sehova nem vezet. Nagyon sokszor abba a hibába estem hogy leragadtam, túl sokáig egy személynél. Így csak saját magadtól zárod ki a lehetőségeket mással.

Na tehát ti hogy vagytok ezzel hogy szoktátok az ilyeneket kezelni?