Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mikor kell szakítani?
Van egy 2,5 éves kapcsolatom. Voltak hullámvölgyek, tavaly volt egy olyan időszakunk is, ahol konkrétan egy hajszálon múlott az, hogy végleg szakítsunk. Mindig azt hittem, Ő az igazi. Mindig vele terveztem a jövőm. Éreztem, hogy ez nem csak egy "átlagos" tini kapcsolat, mint ami körülöttünk sok embernek volt. Teljesen máshogy viszonyultunk egymáshoz, nagyon mély kapcsolat volt kezdetektől fogva. Amikor majdnem szakítottunk, eléggé megrendültem, és képtelen lettem volna beletörődni, hogy az életem mondhatni legfontosabb része egyik pillanatról a másikra így kiszakad a hétköznapokból. Nem tudtam volna úgy elválni, hogy akárhova nézek otthon, mindenhol egy apróság, ami hozzá fűz... akkor megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra, mert még mindig szeretjük egymást. Tény és való, jobb lett egy időre, nagyon éreztük mindketten a szerelmet, jobban odafigyeltünk a másikra. Az utóbbi idő is elég hullámzó volt viszont. Hol jó hangulat, hol veszekedés. És kezdem azt érezni, szeretnem KELL őt, mert már olyan nagy a közös múltunk, annyi közös emlék fűz hozzá, mellesleg éppen most költöznénk ki együtt külföldre, egyetemre. Egyre többször megingok, hogy vajon tényleg szeretem? Vagy csak ráerőltetem magam, mert képtelen vagyok elszakadni a közös emlékektől, élményektől, sikerektől. Ráadásul van egy srác, akivel bár nem beszéltünk még, sokszor összefutunk suliban, és nagyon sokszor "véletlen" a közelemben van, rám néz, és kicsit tetszik is. Jó tudom, sokak szerint a "tetszés" nem számít, minden kapcsolatban néha megtetszik az egyik félnek valaki, de amíg nem történik megcsalás vagy komolyabb dolog egy szimpla tetszésnél, addig nincs baj. Nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok. Néha minden annyira idilli, annyira érzem, hogy szeretem, annyira kötődök hozzá, mindig meghallgat, mindig mellettem volt eddig mindenben, de a másik eset meg, hogy vitatkozunk, egymást megbántjuk, csúnyán beszélünk, nem jutunk dűlőre a dolgokkal.
Mikor kell szakítani? Nem akarok szakítani, el se tudom képzelni, mennyit szenvednék utána. De máshol meg azt hallom, nem jó az, amikor valakitől csak azért nem tudsz elszakadni, mert annyi közös dolog összeköt a múltból, és emiatt nem vagy képes megválni a másiktól, mikor már nem is vagy 100% biztos, hogy el tudod vele képzelni a jövőt.
Tanácstalan vagyok, és elég sokat szenvedek a sok gondolkodástól... bocsi, hogy regényt írtam, de nagyon jól esne valami tanács, vagy más saját véleménye.
19/L, 19/F
Egy tanácsot tudok adni. Ülj le a pároddal és ezeket mondd el neki. Ezt csak ti ketten tudjátok megoldani.
Lehet szakítás lesz a megoldás.
Lehet, hogy ő is így érez.
A lényeg,hogy beszéljetek róla.
válasza:Nagyon sokszor előrevisz. Rengeteg mindenben segített a Barátom, nem tudom, mi lett volna velem nélküle, bizonyos nehezebb élethelyzeteimben.
Emiatt nem tudom elképzelni a szakítást. De akkor miért ilyen "szenvedős" mostanában? Vagy miért van az, hogy már nem vagyok 100% biztos abban, hogy el tudom képzelni a közös jövőnket?
válasza: válasza:Ha egy kapcsolatért "dolgozni" meg "küzdeni" kell, akkor rég megérett a szakításra (akkor is, ha most épp Esther Perel van divatban). Az elég jó kapcsolatot arról ismered meg, hogy nem küzdelem és nem munka, hanem a nehezebb időszakokban sem jelent különösebb erőfeszítést együtt maradni és főleg: nem kell visszafognod magad, hogy ne mondj olyasmit, amivel a másikat megbántod.
Van egy olyan általános jelenség, hogy ha valamibe sok energiát fektettél (pl. egy párkapcsolatba a "megmentésre" fordított erőforrásokat), akkor későn veszed észre, hogy már rég ki kellett volna szállni belőle.
válasza: válasza: válasza:Jaj, nagyon visszatetsző 19 évesen ez a küzdés duma, minden rosszindulattól mentesen mondom Kérdező. Ahogy már írták előttem is, bőven megérett a dolog szakításra, ennyi idősen nem az a dolgod, hogy kompromisszumot köss meg megalkudj akármilyen területen, nem házasok vagytok, gyerek sem köt vele össze. Fiatal vagy, könyörgöm kezdj el élni, még annyi mindenki meg fog fogni, rengeteg élmény van előtted.
Hidd el nekem, nagyon rossz ötlet együtt kiköltöznötök külföldre, előbb-utóbb szakítás lesz a vége, és aztán csak macera lesz meg extrán fájdalmas. Pontosan tudom, milyen ez a helyzet, én a te korodban benne voltam egy ugyanilyen kapcsolatban, idilli meg "tökéletes" volt, aztán persze belül el kezdtem érezni, hogy valami nem kóser, többet akartam, érezni a fiatalságot, a szabadságot. A szikrát is csak határozott számú alkalommal lehet újrakreálni, egy idő után el fog múlni, és elkezdesz egyre jobban kikacsintgatni, mint ahogy már mást is észrevettél.
Ne tegyél magadnak azzal keresztbe, hogy külföldön egybe kötitek az életeteket, menj ki önállóan, egyedül megtapasztalni a felnőtt létet. Tudom, nagyon nehéz úgy lezárni, hogy van még pozitív a kapcsolatban, és szereted mint embert, de ezt a szerepet betöltheti ezer minden más az életedben (család, barátok, sport, hobbi stb), és elég akkor megállapodnod, ha megint igazán szerelmes leszel valakibe.
Kitartást kívánok, és sok sikert!
Jézusom, csak most olvasom a 8-as választ. Emberek, mi a bajotok, hogy ilyet tanácsoltok egy 19 éves csajnak?? Senkinek nem tartozik morálisan elszámoltatni a kapcsolatával, az emberi minőséget nem befolyásolja hogy ki él szerelmi kapcsolatban és ki nem. "És ha a következő fiúnál is eljutsz erre a pontra, megint váltasz?" Atyaég.
IGEN, az a dolga hogy váltson, az emberek fejlődnek és változnak, a világon nincs természetesebb, mint hogy két húszéves szakít. Pont az a felelőtlenség, amikor fiatalon megállapodik valaki, és aztán gyerekkel a háta mögött jön rá hogy hopsz nem éltem eleget...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!