Mit csináljak? Szerintem túl nyomulós vagyok de nagyon szeretném hogy végre együtt legyünk

Hosszú,és bonyolult sztori szóval csak az olvassa végig akinek van türelme a hülyeségeimhez:D

Szóval úgy kezdődött minden,hogy írogattam egy sráccal még júniusban,és elhívott talizni, egy barátnőmmel mentem ő meg a haverjaival volt. A végén az egyik haverja(aki amúgy tudtam hogy ki mert látásból ismertük egymást de nem beszéltünk korábban) említette hogy éjszakánként ki szokott szökni a városba csak úgy sétálgatni,én meg mondtam hogy úristen én is mindig ezt csinálom,és megbeszéltük hogy kimegyünk együtt.

Szóval kimentünk éjszaka,a barátnőm is jött,de a végén kettesben maradtunk és hazakísért,segített bemászni az ablakon. Másnap is kimentünk és ittunk is egy kicsit,de nekem nagyon kevés is elég és beütött és megfogtam a fiú kezét mert szédültem. Ő viszont lehet máshogy értelmezte,mert utána amikor egy padon ültünk a vállamra hajtotta a fejét és simogatott. Én nem gondoltam bele többet, de a barátnőm azt állította hogy látta rajta hogy többet akarna tőlem,én viszont tagadtam. De másnap már csak ketten mentünk ki, és bevallotta hogy tetszem neki.

Én viszont nagyon hülye voltam és itt rontottam el mindent:(((

Mert visszautasítottam,holott belül azt éreztem hogy én is akarom őt,de közben ugye a haverjával ismerkedtünk és igaz hogy nem volt semmi komolyabb de úgy éreztem volna hogy elárulom a másik srácot.

Ezután eltávolodtunk egymástól de a másikkal sem lett belőle semmi, mert egyszercsak már nem érdekeltem, ő meg egyre jobban elkezdett hiányozni,de bűntudatom volt amiért így már kellene hogy nincs más.

Végül egy hónappal a történtek után elhívtam,de nem sikerült elmondanom neki,csak gyenge utalásokat tettem amit nem vett. Másnap ő is hívott magától és újra találkoztunk, de többet már nem. Akkor én nagyon sokat próbálkoztam,de amikor hívtam sose jött, vagy ha írtam neki valamit csakúgy azt is csak leláttamozta. Már én éreztem hogy nagyon kínosan nyomulok rá és nincs semmi esélyem, és csak egyre jobban megalázom magam.

Közben már ősz lett,szóval eltelt több hónap de egyre jobban beleszerettem és annyi idő után sem tudtam elfelejteni őt,úgyhogy összeszedtem minden bátorságomat és bevallottam mindent. Ő erre azt válaszolta,hogy már van barátnője, és miért nem mondtam ezt előbb. A végén megölelt sokkal hosszabban mint szokott és többet nem beszéltünk.

De most, kereken fél évvel azután hogy elkezdődött ez az egész, és megtudtam hogy már nincs együtt a lánnyal,ráírtam mert újra el akartam hívni,de megelőzött és ő hívott el. Sokat beszélgettünk,a szakításra meg ilyesmire terelődött a téma, és én olyat mondtam hogy engem nem visel meg ha szakítanak velem mert már másnap találok mást aki tetszik és mindig van "új tervem". Megkérdezte hogy most ki a tervem,de nem mondtam el csak mosolyogtam, ő meg állandóan kérdezgetett.

Aztán megtörtént az amiről eddig csak álmondtam, én egy korláton ültem ő pedig előttem állt,és egyszer csak szorosan átölelt és megcsókolt^^ Levett a korlátról, egy falhoz nyomott és tovább csókolóztunk, vagy egy órán keresztül. Egyszer abbahagyta, a szemembe nézett és újra megkérdezte hogy most ki a tervem, de én akkor sem mondtam semmit. Utána kézenfogva hazakísért és a házunk előtt utoljára megcsókolt,aztán elment.

Milliószor elképzeltem ezt a pillanatot vele,de még annál is jobb volt,soha nem volt ilyen jó csókom senkivel. Végig azt éreztem hogy ő is már régóta akarta. A barátnőm szerint nem kellene többet belegondolnom,mert szerinte csak el akarta velem felejteni az exét és nem lesz több szóval nem éltem bele magam, de két nap múlva ő írt rám magától és elhívott. Persze igent mondtam,de lemondta mert mentek valahova szilveszterezni,és korábban indultak. Másnap megkérdeztem én hogy jön e valahova,de aztmondta hogy még nem tudja de majd ír ha ráér,de azóta sem írt:/

Na és én nem tudom hogy mit csináljak. Mert ilyen még senkivel nem volt, általában ha szakítottunk valakivel vagy nem jött össze a dolog,lezártam és elfelejtettem,de őt meg egyszerűen fél éve nem tudom. Amikor elengedem visszajön,valahogy mindig újra megjelenik az életemben én meg újra és újra beleszeretek, és azt érzem hogy nagyon akarom hogy végre együtt legyünk de mindig elmegyünk egymás mellett. Ha meg hagyom az egészet és lezárom,elengedem,akkor megint ez lesz hogy kis idő múlva történik valami ami miatt újra közel kerülök hozzá de egyszerűen sehogy nem jön ez össze nekünk. Lehet hogy egyenesen elé kellene állnom és megmondanom hogy mit akarok,de félek túl határozott és nyomulós lenni mert mi van ha azzal ijesztem el,de így meg csak újra elszalasztom a már nem tudom hanyadik esélyemet