Szerettetek már bele valakibe, akibe nem kellett volna? Ha igen mit csináltatok/ mi történt?

Osztálytársamba,de még nagyoon régen:D 10éves voltam,és egy jó barátom volt csak,egy olyan fiú,akibe az egész évfolyam,köztük a barátnőm is szerelmes volt. Én akkor eljöttem a suliból...

És kezdődött elölről😅

De össze is jöttünk gimi elején:)

(Aztóta is együtt vagyunk)

Akkoriban "legjobb" barát barátnőmbe szerettem bele.

Alapvetően egy olyan csajról beszélünk aki objektív értelemben fogalmazzunk úgy nem az a kategória akire a fiúk csorgatták a nyálukat.

Volt egy irritáló stílusa is néha, plusz eszméletlen nemtörődöm életstílusa is.

Mindezek ellenére amikor összehaverkodtunk baráti szinten eléggé összenőttünk, csomó mindent csináltunk és csomó időt töltöttünk együtt.

Ahogy megismertem fokozatosan kezdtem el érezni iránta valamit aztán egyszer csak nem tudtam magam tovább hitegetni és átszakadt a gát.

Furcsa módon egyik bombázóra se csorgattam a nyálam, többször is megkaptam azt, hogy mit eszek abban a lányban, nem is néz ki jól stb. De nekem ő volt a legszebb és legszimpatikusabb lány függetlenül attól ki mit mondott. Igen, leszállt a rózsaszín köd :D

Mondanom sem kell friendzone lett a vége, mondjuk akkoriban voltak rajtam fölös kilók is aztán a csaj eléggé felszínes volt már akkor is így már itt bukott a dolog :D

Nem valami szépen alakultak a dolgok utána, pont akkoriban érettségiztünk le, aztán azóta nem is beszélünk.

Így felnőtt fejjel sokkal igényesebb vagyok én is, mint öltözködésben, mint életvitelben, felfogásban is sokat alakított rajtam ez a pár pofon amit azóta kaptam az élettől.

A csaj viszont maradt az a naív és képzelet világban élő kislány aki akkor volt, így már csak a külsőségekbeli változásaim miatt nagy valószínűséggel mostmár vevő lenne a dolgokra, viszont ezúttal én lennék az aki lekoptatja, függetlenül attól, hogy a mai napig vannak érzéseim iránta, még ha a lehető legmélyebbre is elnyomtam őket (mondhat bárki bármit, a szerelem el nem múlik csak elnyomni lehet jó mélyre).

Hogy megbántam-e, hogy beleszerettem az akkori "legjobb" barát barátnőmbe?

Nem.

Hogy megbántam-e, hogy elmodtam neki mit érzek függetlenül attól, hogy friendzone-olt és érzelmi ronccsá tett az elkövetkezendő hónapokra?

Nem, mivel rengeteget fejlődtem érzelmi intelligenciában és az élettel kapcsolatos felfogásban. Ha ott és akkor nem kapom meg azokat a pofonokat ma nem lennék az, aki.

Én a legjobb lánybarátomba. Azóta is.... sose jöttünk össze. Pedig az a rossz hogy ő is szerelmes belém. Csak kifordult önmagából. Sokba hasonlítunk. Amúgy összeillenénk, csak állandóan bántott. Próbált mássá formálni aki nem vagyok. Meg imád pasizni. Szóval sajnos nem beszélünk már.

Annyira elmérgesedtünk, hogy barátaival se beszélek már. Nem is köszönünk egymásnak. Nem beszélünk. Hamarosan megházasodik.

Nem bántam meg, hogy belé szerettem. Mert sokat fejlődtem. Jobb ember lettem. Abbahagytam a sok hülyeséget és férfiasabb lettem. Mikor vele voltam, akkor voltam igazán boldog. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Imádtam vele lenni. De nem engem választott. Meg csak fájdalmat és szenvedést adott nekem. De tapasztalatott is. Az a baj, hogy mind a ketten helyrehozhatatlan kárt tettünk egymásba. Meg ő összetőrte a lelkem. Meg szívemn is. Ezért az egó győz. A szerelem veszít.

Ennyi év után látom az arcában a kedvességet és szeretetett az arcán ha egyedül van és nézz rám. De ha barátai ottvannak csak szíd, gyalázz és flegma p*csként viselkedik. Megmutattuk egymásnak a lelkünket, de ő akkoris úgy viselkedik ahogy a koraveliek.

A legjobb barátom.... az életem szerelme:') sosem múlik el... de egy idő után hozzá lehet szokni.