Barátnőmmel Július elején szakítottunk.Nem tudom elfelejteni, megöl a magány. Mit tegyek? Többit lent!

Gondolj arra, hogy őket is át fogja verni. Ilyen senki miatt depizni... :(

Ismerkedj, nem feltétlen kapcsolatra, csak úgy.

Nem sok a 3 hónap tényleg, és ünnepek közeledtével mindig nehezebb. Karácsony, szilveszter felé könnyebben vagyunk magányosak, az ősz-tél és a lassú bezárkózás rátesz egy lapáttal, vagy eszünkbe jutnak azok, akiket elvesztettünk.

Légy türelmesebb, kösd le a figyelmed más dolgokkal (pl. kezdj valami újba, amibe régen akartál vagy mindig is érdekelt).

Inkább el kéne határoznod magad és nyitottnak lenni ismerkedésre MÁSSAL.

Ezek tipik öngyilkos kapcsolatok de komolyan. Szándékosan házhoz menni lóf*szért. Már 14-15 évesen se értettem hogy valaki hogy lehet olyan gyenge jellem hogy benne legyen egy ilyen se veled se nélküledbe. Amúgy poén mert ha én szakítottam valakivel, vagy valaki szakított velem, sose én akartam visszamenni. Mindig sírtak nekem stb hogy fogadjam vissza (volt hogy konkrétan én voltam a gyökér, mégis én szakítottam vele és még utána is sírtak utánam). De határozott döntéseket kell hozni.

#5 Mert a 14-15 még gyerek és nem tud reflektálni magára, nem ismeri magát. Ha a gyerekkorából adódóan problémákkal nőtt fel, túlságosan ragaszkodó, naív, éhezi a szeretet bármi áron, mert a szülei pl. lesz-rták, akkor ezt ő még nem tudja miért van és nem is gondol bele, csak hogy neki ez kell. Esetleg a különböző romantikus maszlagok, sorozatok, filmek rátesznek még egy jó nagy lapáttal, hogy az a jó ha lohol azután, aki alázza, hisz a végén mindig happy end van az álomvilágban.

Akik stabilabb családi háttérrel nőnek fel, van önbizalmuk, felépítették őket és az egészséges önképüket, illetve a másokhoz való viszonyulásukat, azok kimernek lépni ezekből, mert van maguk felé egy értékítéletük, tudják hogy ezután is képesek mással összejönni. Az elnyomott önbizalomhiányos az örül ha valaki szóba állt vele, még ha két lábbal tiporja is.