Hogy győzem le a féltékenységem?

Pontosabban kire vagy féltékeny?

Van párkapcsolatod?

Ha igen, akkor beszélj erről a pároddal.

Kerlek ne hasznald ezt a szot hogy depresszios vagy, ha csak egy kicsit erzed magad rosszul mert reggel nem jott ki a teljes fing.

Nagyon erteket veszti ez a szo pont a te fajtad miatt, mert sokan azt hiszik a depi csak hiszti meg mas napra jobban lesz meg akkor mondja ezt valaki ha sajnaltatni akarja magat.

Ha mar mondani akarsz valamit akkor mondd hogy skizofren vagy mert feltekeny vagy, akkor legalabb csak teged neznek hulyenek, jogosan.

Kicsit kibővíthetnéd hogy mi történt. Ez azért így elég tág fogalom.

3-as válaszolónak igaza van abban hogy a depresszióra kennek mindent és így a szó elveszti a jelentőségét.

Én inkább egyfajta szorongásnak tekintem a féltékenység által gerjesztett negatív érzéseket.

Féltékenynek lenni nem bűn, viszont magadban kell helyretenned a kisebbségi érzésedet. Rájönnöd hogy miért érzel így és megoldást keresned rá.

Mi a féltékenységed tárgya?

Egy adott személy? Pénz? Szépség? Népszerűség? Önbizalom?

#3

Nem olyan biztos, hogy csak túloz.

Nálam is van hasonló dolog. Régen nem voltam féltékeny, nálem ezt különböző dolgok váltották ki. Zavar hogy az vagyok, de nem tudok vele mit kezdeni. Próbálom elfolytani, megértetni magammal, hogy nincs rá okom, hiszen szeret engem, meg ha egyszer bízok benne teljesen akkor semmi értelme annak lenni. De egyszerűen nem megy. Emiatt kezdetben szomorú vagyok, mert ez mindíg negatívan hat a kapcsolataimra. Utána kezd egy szorongás lenni, hogy ez így nem állapot. Majd hónapokig tartó erős rossz kedv, vágyakozás a halál után, úgy érzem semminek nincs értelme az életben és hogy ennek a kapcsolatnak is lassan vége. Mikor haladnak a napok csak egyre rosszabb, mert az van bennem, hogy egy nappal közelebb a kapcsolat vége és tudom, hogy akkor jobban meg fogok zuhanni lelkileg. Ezt így szavakkal egyszerűen nem lehet kifejezni, hogy mik kavarognak bennem olyankor. Volt már, hogy 2 évig is ilyen állapotban voltam. Ez nem egyszerű szorongás. Szorongásom kapcsolat előtt vagy kapcsolat elején van. Akkor még csak az van bennem, hogy nem akarom ezt megint, félek ettől az egésztől. Nagyon sok idő mire talpra állok és akkor se teljesen. Minden ilyen után sokat változok és eléggé negatív irányba. Egyre romlik az önbecsülésem is. Már ott tartok, hogy gyereket se nagyon akarok, mert egy ekkora hulladék mint én ne szaporodjon. Nem akarnék ilyen mentalitást senkinek.

Attól mert valaki valamire azt mondja, hogy ő depressziós, más meg elbagatelizálja azzal nem biztos, hogy segít. Lehet a kérdezőnél is hasonló dolgok vannak.

Mielőtt mondanátok, hogy egy 16 éves hülye vagyok, jelezném hogy már 20 is múltam pár éve.

Semmi mással nincs problémám egyébként. Nagyon nyugodt, vidám ember vagyok. Pont emiatt is rossz ennyire megzuhanni. Kellene egy pár, mert hiányzik, de egyszerűen nem merek már ismerkedni sem. Ez nyílván nem depresszió, csak egy szorongásos érzelem. De még mindíg jobb egyedül, mint vissza mászni a sötétségbe, a reménytelenségbe.

Próbálok ezen változtatni, de nem egyszerű.

Most is kért valaki ebben segítséget, de csak még rúgtok rajta egyet. Tényleg nem biztos, hogy csak divatból depizik.

Amit én fentebb is leírtam ugye meg se közelíti a valóságot. Azt nem lehet csak úgy átadni.

Szakemberrel is beszélgetek néha, ő se igazán tudja megérteni a dolgot. Mármint azt a részét, hogy bízok benne és tényleg bízok, tudom hogy szeret és mégis féltékeny vagyok. Ha elmegy valahová és eltűnik 1-2 órára, de pl azt mondja hogy barátnőjével van, akkor nincs kétségem a dolgok felől. De ha azt mondja, hogy pasival találkozna egyből féltékeny vagyok. Nyílván ha meg akarna csalni elég lenne egy picit hazudni, nem járok utána, hiszek neki, nem zavarom, érezze jól magát. De ha a legkisebb dolog miatt is féltékeny lehetek akkor az vagyok. És ez idegesít, nagyon kellemetlen ez az egész.

Remélem kicsit érthetőbb így a dolog, bár valóban eléggé furcsa.