Mi lenne jó megoldás erre? ¬>

Szerelmes vagyok egy lányba már 4 éve. Ez nem az a rózsaszínködös pihegő, méla, csöpögős szerelem, nem. Erre az érzésre a legmegfelelőbb szó talán a szenvedély lehet, igen... Szerencsés vagyok, mert ő is szeret engem.

Viszont nem működik, nem elég szeretni. Nekem rossz mintáim vannak otthonról és a kapcsolatokról úgy alapvetően amijet nehéz átlépnem, ő pedig tapasztalatlan és naív volt a kapcsolatunkban. Már nem vagyunk együtt egy éve, de mindig valahogy visszatalálunk egymáshoz és újra és újból rájövünk, hogy szeretjük egymást. 2 hónapja is így történt mikor megbeszéltük, hogy mostmár nem jövünk össze, mert Ő szabad akar lenni az egyetemen és a távkapcsolatokban pedig nem hisz, legalábbis nem az ilyen instabilakban. Én pedig szenvedni fogok mert hiányozni fog folyton, mivel keveset fogunk beszélni, ugynis megbeszéltük, hogy csak 1-2hónaponta beszéljünk vagy találkozzunk. Én úgy érzem, hogy képtelen vagyok nélküle élni (mondjuk már egy jó ideje) és kétségbeesett is vagyok a jövőt illetően vagy azért, mert félek újból megsérülni ettől az esetleges kapcsolattól. Mindketten 19 évesek vagyunk és tuudom, "előttünk az élet"

De én ezt az életet mégiscsak vele akarom élni.

Szerintetek elmúlik az érzelem idővel "kinőjük" és túllépünk egymáson vagy kitart, ahogy eddig: szótlanul, csendesen, szilárdan?

19/F