Hogyan tartson örökké?

Fejben dől el! Hogy mennyire gondolod komolyan a "holtomiglan-holtodiglan"-t.

És persze nem magától tart 30-40 évig - dolgozni kell rajta.

Napi szintű kedvességektől kezdve....

Nyilván egyetlen házasságban sem ugyanaz a szerelmi lángolás, mint az első évben... De a "tűz" megmaradhat. És persze sok tolerancia, szeretet, odafigyelés kell....

Van, hogy lusta az ember és már nem randiznak stb - csak otthon ülnek és mobiloznak, nem beszélgetnek, nincs miről beszélni, mert nem csinálnak semmit...

Heti legalább 2-3x kellene randizni egy híres pszichológus szerint, aki a gyerekkori szerelmével él együtt még mindig 50pár évesen (Jordan Peterson - érdemes utánanézni).

Én 10 éve vagyok a párommal (4 éve költöztünk össze), be is tartjuk ezt a szabályt - enélkül nagyon hamar el tudsz "sodródni" a párodtól és elszoksz tőle. Pl együtt főzünk, elmegyünk csak úgy sétálni, beülünk valahova enni, elbiciklizünk valahova, állatkert, botanikus kert, mozi, ruhavásárlás, filmnézés, kertészkedés, baráti társasággal találkozni, ugyebár nyaralás, kirakózás stb... De sokan csak legyintenek hogy minek, nincs erre ideje és ilyenek - na ott már probléma van.

Én egyébként nem is értem, hogy hogyan lehet megunni valakit... Több barátnőm is van, akiket 10+ éve ismerek és egyáltalán nem unom őket. Egyik legjobb barátnőmet egész életemben ismertem (anyum keresztlánya, fél év van közöttünk, születésem óta barátnők vagyunk). A párom pedig a legjobb barátom - tényleg mindent tabuk nélkül kibeszélünk, ha probléma van azt átbeszéljük - anélkül, hogy ne beszélnénk meg, nem is állunk le a dumálással. Persze van, hogy összekapunk, de az kell is, hisz annyi surlódás nem árt.

Bár még gyerekünk nincs, de úgy tudom, ott is nagyon fontos, hogy csapatmunka legyen a gyereknevelés és ugyanúgy randizzatok is.

Ehhez mindhez viszont az kell, hogy a párod is akarjon tenni a kapcsolatért.

A megcsalásról pedig annyit, hogy gerinctelen egy dolog, csak az teszi ezt, aki nem tiszteli azt, akivel együtt van.

26/L