Szerelmes vagyok egy színészbe, hogy feletsem el?

Nem mondanám, hogy szerelmes vagyok, hisz nem ismerem, de amit mutat a külvilág felé személyiséget abba szerelmes vagyok, ahogy a külsejébe is. Eddig igazából úgy voltam vele, hogy örömet okoz nekem, ha látom egy sorozatban vagy filmben, és boldoggá tesz a látványa, annyi bőven elég nekem. Tehát eddig nem voltam "szerelmes" belé, csak simán szerettem, és szimpatikus volt, feldobta a napjaimat, de nem szomorkodtam miatta sose, hogy nem ismerem. Azonban elkezdtem fiúkkal ismerkedni, és eddig nem volt nagy szerencsém velük. Nem találtam eddig egy normális srácot sem, egyik sem felel meg az igényeimnek (nem nagyok az igényeim). És egyre többször gondolok erre a színészre, hogy bezzeg ő megfelelne nekem, és sajnálom, hogy nem ismerem, sőt a világ másik felén él (Amerikában), és van köztünk 11 év korkülönbség is. De őt olyan tökéletesnek látom, még ha nem is az, nyilván neki is vannak hibái, de sokkal jobb azoknál a srácoknál akikhez eddig a valóságban "szerencsém" volt.

Szóval eddig elvoltam mint egy sima rajongója, nem szomorkodtam miatta, pláne nem sírtam miatta, hogy nem ismerem, boldoggá tett, ha láthattam valamiben, most meg inkább elszomorít, mert arra gondolok, hogy ő milyen tökéletes nekem a hibáival együtt és felnézek rá, ő az álompasi számomra, viszont őt nem kaphatom meg soha, normális fiút meg nem találtam még egyelőre.

Bármilyen hülyén is hangzik, azért kezdtem el szomorkodni miatta, mert elkezdtem ismerkedni igazi fiúkkal, viszont köztük eddig nem volt normális, ezért egyre többször gondolok "életem szerelmére" vagyis erre a színészre, hogy bezzeg ő normális és minden megvan benne. Szánalmasnak érzem magam, mert 17 vagyok, de úgy viselkedem mint egy 10 éves kislány, egy színész miatt sírok akibe "beleszerettem" azért mert nem találok normális fiúkat. Tudom, hogy röhejes, de ne ítéljetek el kérlek.

(Nem fogom leírni ki ő, szóval ne kérjétek, amúgysem annyira híres mint pl Brad Pitt, szóval valószínű úgyse mondana semmit a neve legtöbb embernek.)