Mit tegyek ezzel a fiúval?

Lány vagyok, fiú osztálytársam idén 8.-os, és valamiért megtetszett. Alsós korában eléggé középpontban volt, felsőben pedig egy nagyon jó barátja volt, akivel mindig együtt voltak a suliban. Idén azonban ők ketten egy szót se szóltak egymáshoz, úgy mintha sose ismerték volna egymást. Előző év végén rám írt, mert a a tanár kérte, hogy adjon át nekem egy infót. Aztán még kicsit írogattunk a matekkal kapcsolatban. Mivel nem sok fiú írt rám akár csak ilyen témával kapcsolatban, örültem kicsit neki, és elgondolkoztam, lehet-e utsó évben köztünk valami, mert eddig pár fiú volt csak, akivel jobb kapcsolatban voltam, de azok magatartásilag nem valami szerethetők számomra. Úgy vettem észre a fiúk többsége fél tőlünk, lányoktól az osztályban. Ekkor még nem tudtam semmit szinte erről a fiúról, csak hogy szereti a híres sci-fit a barátjával együtt. Az első nap odaültem mögé, és értetlenül néztem, hogy a barátja mással van. Nem köszöntem neki először, mert a mi osztályunkban nem köszön mindenki mindig mindenkinek, főleg nem fiú-lány, csak akivel jóban van, vagy ha kedve van köszönni.

Pár héttel később egy ceruzával megböktem hátul óra közben, megragadva az alkalmat, hogy beszéljek kicsit hozzá. Megkérdeztem, hova megy továbbtanulni, ő röviden válaszolt, én azt mondtam, nem értek az ilyesmihez. (Úgy értettem, nem tudom még, hova megyek tovább.)

Később, mikor beteg volt, s visszament suliba, rögtön érdeklődtem, mi volt vele. Ő megint pár szóval, gyenge viccel válaszolt, nem tudom, hogy ilyenkor illik-e megkérdezni, hogy én vagyok, de ő nem tette meg, bár mintha akart volna beszélni valamit.

Aztán leültem mellé, mikor egyedül volt, pedig volt máshol is volt hely. Első alkalommal meglepődötten köszönt, én kicsit huncut mosollyal vissza, és ennyi. Jött a kínos csend, és mikor 2.-jára, 3.-jára ültünk ugyanoda, nem szólaltunk meg, egy "szia" se hangzott el. Meguntam a csendet, ezért kis gondolkozás után átültem máshova a következő nap.

Mikor sétált ki a suliból, oda sietettem hozzá, megragadva az alkalmat, hogy most beszélhetünk kettesben.

Utána megkérdeztem, miért nem beszél senkivel. Azt felelte, azéet mert nincs miről beszélni. Megkérdeztem, mi érdekli, ő azt mondta, nem is tudja. Aztán érdeklődtem mi lett a barátjával.

-Leírta, hogy már nem szereti azt a filmsorozatot, amiről ketten beszéltünk szinte mindig, utána én sem érdekeltem többé. - mondta.

Mondtam, hogy szomorú, ami történt, de itt vagyok én, ha beszélgetni akar. Valahogy szóba kerítettem azt, hogy majd jön valaki, aki boldoggá teszi őt, de nem hinném, hogy én olyan pozitív lennék. Beszélgettünk alap dolgokról, hogy milyen zenét hallgat, stb. Egész jó volt, direkt nem is arra ment, amerre lakik, csakhogy beszélgessen velem. Utána minden nap szinte, mosolyogva, jókedvűen köszöntem, ő vissza. De ő magától nem köszönt, csak ha én üdvözöltem előre, pár kivétellel. Volt olyan is, hogy nem tudtam köszönjek-e. Nem tudtam mit érez irántam. Bár, mindenkinél így van nála, ha 10nél többen vannak egy helyen, és nincs tanár, akkor nem köszön előre valamiért az osztálynak. Nincs barátja, csak néha beszél valakivel.

Volt, hogy odamentem hozzá, érdeklődtem, mit olvas, utána azt, hogy küldje el nekem, ha akarja azt az elektronikus könyvet. Így is volt, otthon elküldte, és neten is beszélgettünk. Ezúttal ő kezdtem a beszédet, küldött egy vicces képet a tanárunkról, majd szóba hoztaa a volt barátját. Én újra érdeklődtem, és írtam, bármikor odamehetek hozzá. Aztán én is megosztottam egy képet egy soriról, amit épp néztem.

Voltak még kisebb jelek, pl. tőle kértem, hogy segítsen a matekban, meg küldjön el nekem oldalakat a füzetből; vagy a barátnőimnek is beszéltem róla, és ők is néha beszéltek vele, hogy ne legyen egyedül. Azzal viccelődött az egyik csoport, hogy ő a barátnőm ura. A másik barátnőm azt mondta neki, hogy az ő barátnője szereti őt. Nincs barátnője, szóval gondolkozhatott ki mondta ezt neki.

Sokszor hozzáértem kezemmel a vállához, lábammal a lábaihoz, sőt egyszer meg is öleltem az osztály előtt, mikor felelsz vagy merszet játszottunk, és ez volt a feladat, hogy öleljek meg valakit.

Máskor, szünetben az átlagnál hangosabban mondtam egy lánynak, hogy szerelmes vagyok belé! Úgy, hogy ő is hallja. 100% hogy hallotta, de úgy csinált, mintha semmi se lett volna, telózott tovább.

Most azonban már hónapok óta nem szólunk egymáshoz. Képesek vagyunk elmenni egymás mellett köszönés nélkül. Az elmúlt időben csak szemezgetünk.

Nem tudom, mire vár, szerintem elég jelet adtam neki, de mondjátok, mit tehetnék még, ha esetleg nem lett volna biztos benne.

Mivel csendes, lehet fél, megszólítani, vagy lehet nem érdeklem. Szerintetek? Mit tehetek?

Középsuliban 4 évig együtt leszünk legalább. Nem 1 osztályban, de tarthatjuk a kapcsolatot.