Mit tegyek, ha belém szeretett a legjobb fiú barátom?

Örülj neki! Ha megkérdezel idősebb nőket, egy csomóan fogják azt mondani, hogy nagyon bánják, hogy annak idején a legjobb barátjukat visszautasították, mert azt hitték, van valami törvény, hogy baráttal ilyet nem szabad. Hogyne szabadna!

Arról, hogy nem érzel semmit, a következőt javaslom átgondolásra.

Nyisd ki akármelyik öt-hatezer éves könyvet, pl. a Bibliát, a Koránt, a Srimad Bhagavatamot, a Tórát, stb. A modern közhiedelemmel ellentétben ezeket nem azért írták, mert gyerekesen fantáziáltak egy felhőkön ülő bácsiról. Hatezer év alatt azért feltűnt volna pár embernek, ha hülyeség lenne, de érdekes módon csak az utóbbi néhány évtizedben kezdték fikázni őket, és valahogy mindig azok, akik soha nem olvasták.

Ezekben a könyvekben le van írva jó néhány bölcs megfigyelés a társadalom és az emberi kapcsolatok működéséről. Olyan dolgok, amiket még a történelem elején megfigyeltek, és azóta is igazak. Természetesen akkor még nem létezett szociológia, meg tudomány sem nagyon, és ezért adtak az egésznek egy meseszerű, allegorikus csomagolást. Ez különben egy zseniális kommunikációs fogás, hiszen egyes jelenségeknek nevet és antropomorf személyiséget adva egyszerűen lehet rájuk hivatkozni, hosszas körülírások nélkül.

A lényeg, ami rád vonatkozik. Mit ír valamennyi szent könyv a férfi kötelességéről? Nagyon egyszerű: "A férfi köteles szeretni a feleségét." Mondhatni, triviális. Igen ám, de írja-e bármelyik ugyanezt a nőről? Nem! Sehol sincs leírva, hogy a nő köteles szeretni a férjét!

Vajon miért nem? És mit írnak helyette?

Természetesen a nőnek is van parancsolata: "A feleség köteles férjét tisztelni." Tehát tisztelni, és nem szeretni!

Na de várjunk csak, ez mit is jelent? Ha megkérdezel valami tudálékos idiótát, az természetesen tele fogja beszélni a fejed, hogy természetesen arról van szó, hogy a nőket el kell nyomni, tehát a vallás rossz. Ilyesmit csak ostoba ember mond, szóval ne hallgass rájuk, mert nem ezt jelenti.

A férj azért köteles szeretni a feleségét, mert a férfi számára ez a kifejezés egy objektív, aktív tevékenységet jelent. A férfi a nőt ösztönösen védelmezi, táplálja, otthont teremt számára. Nemcsak anyagi, hanem érzelmi értelemben is. Nemigen lehet vita afelől, hogy egy férfi szeret-e egy nőt, hiszen vagy megteszi ezeket, vagy nem. A férfi ugyanis realista, tényközpontú, és tényszerűen gondolkodik.

Ugyanakkor a nők, mint a régiek megfigyelték, nem tényszerűen, hanem érzelmi alapon közelítenek meg mindent. A modern tudomány ehhez annyit tesz hozzá, hogy a nők agyában valóban nyolcszor nagyobb az érzelmi alapú gondolkodásért felelős terület. Csakhogy az érzelmi gondolkodás nem tényszerű, és gyakran teljesen elrugaszkodik a valóságtól! Vágyak, álmodozások, elképzelések, teljesíthetetlen elvárások jellemzik, ami sokszor nem teljesíthető, vagy teljesen ellentéte a megtapasztalható tényeknek. Egy nő képes teljesen más színben látni a valóságot, és odaképzelni olyan dolgokat, amelyek nincsenek. Különösen igaz ez a szerelemre: a nők sokkal gyakrabban képzelődnek, hiszik azt, hogy az imádott férfi viszontszereti őket, miközben valójában elveri, megcsalja, otthagyja őket, mint fordítva.

Nyilván vannak férfiak is, akik érzelmi alapon gondolkodnak, de azok roppant férfiatlanok is. Vagy éretlen fiúk még, vagy nyálas hazudozók.

De mit jelent, ha egy nő tiszteli a férjét? Természetesen nem azt, hogy parancsára vár egész nap. Azt jelenti, hogy számára a férje a legfontosabb és legjobb férfi, ezért mindent megtesz, hogy őt boldoggá tegye. Nem flörtöl más pasikkal, nem megy bulikázni nélküle az éjszakába, nem nyomkodja unottan a telót a társaságában, hanem figyel rá, kedveskedik neki, és minden cselekedete előtt felteszi a kérdést, hogy amire készül, vajon tiszteletlenség-e a férfival szemben.

Ez tehát egy működő kapcsolat, és csakis ez. Nem szerelem meg cuki-muki, hanem egy szerető, gondoskodó férfi, és egy tiszteletteljes, odaadó nő párosa. Ez, és csakis ez tart a sírig. És ez így igaz, amióta a modern ember kialakult, teljesen mindegy, hogy barlangban élünk-e, vagy felhőkarcolóban.

A férfit pedig, akit tisztelni tudsz, te választod ki. Senki sem kényszeríti rád a kapcsolatot. Tehát tedd fel magadnak a kérdést: Tiszteled ezt a fiút? Ne azzal foglalkozz, mit érzel, mert ha éreznél is, az idővel el fog múlni. S ha meglátsz egy másikat, akkor se a lepkékkel foglalkozz a gyomrodban, hanem azt kérdezd: ez az ember a legjobb, akit valaha láttam vagy sem?

Azt hittem, hogy hülyeséget ír a kettes, de egyébként valahogy így van. 😌😊

20F

Hány éves korban kb.? Mert a szerelemre vonatkozó jelek minden korban kicsit mások.

Amúgy ha a legjobb fiú barátod valóban szerelmes beléd, akkor mindig óvatosan kicsit tavolidj tőle, hogy csak a baráti viszonyt szony maradjon köztetek. De ezt csak akkor, ha már valóban szerelmet vallott!!!

4-es, miért is kellene okvetlenül távolodnia? Mert éppen nem "érez" semmit? A létező legrosszabb, legkártékonyabb tanácsot adtad a kérdezőnek. Le is vezetem neked, miért.

Millió nő követi el azt a hibát, hogy keresztülnéz azokon a férfiakon, akik minden tekintetben megfelelnének partnerként: megértőek, szeretik, megalapozott életnek néznek elébe (vagy már meg is van), képesek stabil jövőt és otthont teremteni. Hercegnőnk azonban finnyásan elnéz a fejük fölött, mert ő kockahasú, napbarnította amorózót képzelt el, nem ilyen "átlagos" csávót.

Ennek rendszerint az a vége, hogy hercegnőnk a huszonéves korát a f@szkörhintán pörögve tölti, álmodozva keresve az "igazit", aki persze nem jön. Valahányszor megdugják egy drága kocsi hátsó ülésén, azt hiszi, most talán végre révbe ért, de valahogy sosem. Kétségbeesetten kapar, hogy végre megtalálja a Nagy Szerelmet... míg egy elhasznált, leharcolt lyuk nem lesz belőle, az út szélére dobva.

Közben persze lehet, hogy összeseggel magának egy diplomát, meg egy jól fizető állást, karriert. De ettől sem lesz több sikere. Sőt, még inkább elfordulnak tőle a pasik. Miért? Mert a sikeres férfiak nem egy másik férfit akarnak maguk mellé, hanem egy kedves és odaadó nőt, aki nem PowerPoint-grafikonokról meg a munkahelyi riválisa vízbe fojtásáról ábrándozik naphosszat.

A kérdező is éppen a f@szkörhinta felé veszi az irányt. Itt van egy srác, aki mindenben megfelelne neki (elvégre azért a legjobb barátja), de juj, nincs neki kockahasa, nem alfahím, nem a legmenőbb köcsög a városban... tehát akkor nem is érdekes. Pedig ezt a srácot most van esélye megfogni, és soha többé nem lesz. Amikor majd leharcolt harmincasként, kétségbeesve megpróbálja újra megtalálni, hátha mégiscsak szóba áll vele, már régesrég boldog házasságban fog élni valaki mással, aki komolyan vette őt, és nem romantikus mesékről álmodozott.

A létező legrosszabb és legaljasabb tanács az, hogy "kövesd az álmaid". Soha ne kövesd az álmaid. Kövesd a lehetőségeid!

A modern felfogás szerint valóban "korai" a házasság, mivel a modern felfogás szerint 35-40 felé kell egyáltalán elgondolkodni azon, hogy már le kéne szállni az említett körhintáról.

Nézd, itt van neked ez a srác, minden tekintetben szimpatikus, tehát ő egy lehetőség, hogy harmonikus párkapcsolatot építs ki. Ha nem kell, hát nem kell, de az ilyesmi ritka, és lehet, hogy soha nem lesz még egy ilyen lehetőséged. Miért ne akarnád? Szeretsz vele lenni? Szereted a társaságát? Szórakoztat? Megbízol benne? Na, akkor...

Most még nem akarsz szerelmes lenni, de biztosra veszem, hogy a fiú nem marad sokáig csak a barátságnál, ami a világ legtermészetesebb dolga. Az ellenkező neműek vonzzák egymást. Ha most nem, akkor később. Persze, ehhez kölcsönös szimpátia kell. Ha szerelmet vallana (vagy erre utalna, ennek jelét adná) köszönd meg az őszinteségét, mondd azt, hogy korainak találod a szerelmet (bár a Te korodban már nagyon szerelmes tud lenni a fiatal!), de nem szeretnéd, ha emiatt eltávolodna tőled. Minden folyhat tovább, mint eddig: Te azt hiszed, hogy nem vagy még szerelmes, ő pedig ennek ellenkezőjét mutatja. Egymás mellett megfér a kettő. Idővel pedig minden eldől.

Elárulod, hogy miért nem akarsz szerelmes lenni? Furcsállom...

Ffi.