Szerintetek normális, hogy nem felejtem Őt el?

Tehát annyi a sztorim, hogy láttam egy lányt egyszer egy buszmegbe.

Jó ideig szemezgettünk is de jöttek a buszok. Én meg elismerem...töketlen voltam odamenni. De az az érdekes, hogy más lányokat játtszi könnyeddséggel leszólítok és beszélgetek Velük egy jóízűt...viszont Vele szembe valahogy megdermettem. Deviszont. Utána héten megint láttam, megint hosszasan szemeztünk. Én meg megint gyáva kukac voltam. Nade. Utána jó darabig nem láttam de mindennap gondoltam Rá. Aztán újabb pár hét elteltével megint láttuk egymást. Igazándiból nem álltam Tőle olyan messze és arra szeretnék kilyukadni, hogy mikor elkezdtünk szemezni, egyből nem ismert meg. De idő elteltével mikor épp Rá pillantottam, láttam rajta hogy "megismert". Egy ilyen picit magasra húzta a szemöldökét és meg is billent. Na innetől fogva megint gyakrabban akadt össze a tekintetünk. Azt hiszem kijelenthetem, hogy lett volna esélyem Nála. Viszont. Most van 2021.04.23. Az első "találkozásunk" volt 2020.01.15.

És Én azóta nem bírom elfelejteni. Bár beismerem. Nem is akarom. Állandó jelleggel kínoz a gondolat, hogy mással szembe semmi problémám, Vele szembe megmint valami kis nyuszifiú. Maga a kommunnikációs kézségemmel nincsenek nehézségeim illetve közvetlen is vagyok. Tehát Ti mit gondoltok, van oka annak, hogy nem bírom elfeljteni?

Kérlek Titeket hogy ne legyetek durvák, könnyen mindent a szívemre veszek. Remélem ezt tiszteletben tartjátok. Jöhet hideg-meleg, csak kérem, ha lehet finoman. Szeretnék Tanulni Tőletek úgy mondd, mármint kiváncsi vagyok, hogy mit vélekedtek. A válaszokat előre is nagyon szépen Köszönöm.

Szép napot mindenkinek!