Mitől van ez, hogy csak ezekben az esetekben "lángolnak fel" az érzéseim?

Van egy lány barátom, akivel már hónapok óta rengeteget beszélek. Eleinte nem tetszett, viszont az utóbbi időben nem tudok másra gondolni, csak rá. A leg apróbb dolgokra is féltékeny vagyok, de persze csak egészséges módon, ha lehet így mondani. Úgy látom, hogy ezek kölcsönösen működnek.

Egyszerüen tökéletesnek látom, sokszor azt érzem, hogy szerelmes vagyok.

Viszont vannak olyan helyzetek, amikor egy ideje nem jön felőle semmilyen "jel", ami arra utalna, hogy másképp gondol rám. Ekkor érzelmileg én is lecsökkenek közel semleges szintre vele kapcsolatban. (De ettől még ugyanúgy nem mozgat meg más lány). Ilyenkor megijedek, hogy mégsem tetszik igazán?

Majd amikor újra a semmiből jön tőle egy olyan mondat, reakció, aminek "többet akarós" töltete van, vagy nagyon megdícsér, akkor elönt a melegség és kb. Az egekben érzem magam és újra úgy érzem, hogy érzek iránta sokat.

Most akkor nekem ő valóban tetszik, vagy csak az érzéseim játszanak velem? Mitől van az, hogy "semleges időszakban" nekem is lejjebb megy az érzésem vele kapcsolatban, de mikor újra összhangba kerülünk, akkor megint szerelmesnek érzem magam. Ez normális?