Nem látom a szerelem értelmét, mi lehet az oka? Mit kéne tennem?

Eddig kétszer voltam nagyon szerelmes, az első viszonzatlan volt, a másodikból egy 9 hónapos kapcsolat lett aminek a végén illetve csak a vége után jöttem rá, hogy mennyire nem ismertem és mennyire félreismertem a srácot. Nagy csalódás volt, lassan négy hónapja hogy vége. Olyan szinten már túl vagyok rajta, hogy nem akarom vissza tekerni az időt hogy kijavítsam a kapcsolatunkat és újra sem jönnék össze vele.

Vágyok/vágytam rá, hogy megint szerelmes legyek és ezúttal egy boldog párkapcsolatban mert az előzővel nagyon sok gond volt (de nem volt toxikus).

Azóta egy sráccal (régebbi barátommal) ismerkedtem kapcsolat céljából, de leállítottam az első rendes randi után mert nem éreztem azt a nagy felhőtlen szerelmet. Gondoltam csak meg kell találnom a megfelelő személyt.

Most ismerkedek egy másik sráccal akiről máris érzem, h komoly szándékai vannak és bár az ország másik felén lakik (én Sopron, ő meg Debrecen) már tervezgeti, hogyha én is akarok akkor hogyan tudunk majd talizni meg ilyenek. Végtelenül kedves, sokat érdeklődik, ha semmit mondóan válaszolok neki éppen akkor is tovább viszi a beszélgetést egyenlőre tényleg minden ideális.

A gond az h még így sem érzem a motivációt arra hogy esélyt adjak neki és a bizalmamba fogadjam. Illetve vágyok egy jó kapcsolatra de jelenleg olyan üresnek érzem magam ha rá gondolok és csak azt látom h mennyi fájdalommal is jár egy kapcsolat meg annak a fenntartása még akkor is ha a két fél tényleg szereti egymást. Mégis jelenleg nem látom értelmét, hogy valakit nagyon nagyon közel engedjek megint magamhoz, tervezzem a jövőmet vele meg minden és aztán végignézzem ahogy megint összetörik a szívem.

Előző kapcsolatomban is csupán annyi volt h a párom elvileg nagyon szeretett engem, úgyis éreztem, majd egyik hónapról a másikra kiszeretett belőlem (tehát semmi csúnya megcsalás vagy ilyesmi). tehát egy szép dolog csak úgy magától tönkre ment. Mi értelme van a következő szerelemnek ha azzal is megtörténhet ez bármikor?

Tudom, hogy fiatal vagyok de akkor is jelenleg csak nagy ürességet érzek, és közben meg mégis vágyok a boldogságra.

És ilyen helyzetben nem tudom mi a jobb, ha magányosan emésztgetem ezt magamban és jól túl gondolom az egészet, vagy ha csak szimplán tovább megyek és esélyt adok ennek a srácnak vagy majd egy másiknak, hogy belé szeressek és megismerjen engem?

És mi lehet ennek az állapotnak az oka, más már volt így vele? Mi segített végül?

17/L