Félek a szakítástól, nem tudom mi a megoldás?

Első kapcsolatom, én 16 ő 18 éves hamarosan. Több mint fél éve vagyunk együtt, eddig se volt túl sok ideje rám(csak hétvégente találkoztunk 24 órára jó esetben) de ő 12.-es közeledik az érettségi, nagyon elfoglalt folyton tanul edzesek meccsek család stb. De ezt meg is szokom, ha csak hétvégente vagyunk együtt de ő jövő tanévre vidékre megy egyetemre ami azt jelentené, hogy jó esetben havi egyszer jönne haza akkor is allig tudnék vele lenni mert csak hétvégére tudna. Borzalmasan félek a táv kapcsolattól. Hosszú távon vagy megszokjuk vagy feladjuk és félek ,hogy elveszítem, mert akkor kezdi a bulis éveit, koliba lesz csomó minden más lesz neki, egész élete felfordul és hazajönni nagyon sok idő es pénz amiből nincs sok. Mennyire esélyes, hogy kibirjuk? Táv kapcsolatban lévők, ti hogy kezelitek a hiányt a másik iránt? Tudom ,hogy ez még fél év múlva lesz,de sokszor azt érzem, hogy csak mégjobban beleszeretnék ez idő alatt és bár neki ,,megérné" szakítani az egyetem miatt nekem nem,én itthon várnám és bíznék abban ,hogy nem szeret bele másba. Én most szerettem bele igazán, s bár tudom ,hogy ez nevetséges de letudnám csak vele élni az életem mert tudom, hogy én képes lennék kitartani de mi a garancia hogy ő is kibirná a táv kapcsolatot és haza is akarna majd járni 4-4 órás utazással plusz erre költeni az amúgy is kevés pénzét?