Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakított velem másfél év után. Hogyha nem is akarja folytatni, megbánhatja és hiányozhatok neki?
Jelenleg egy 17 éves lány vagyok.
Volt egy fiú, akit másfél évvel ezelőtt ismertem meg. Nemsoká lettünk volna együtt 1 éve, 7 hónapja. 83 km volt a városunk között, viszont így is busszal 3 órás út volt, a pénz pedig nem volt olyan nagyon sok, de neki volt hogy arra sem tellett... Nagyon hátrányos környezete van kiskora óta, rengeteget szenvedett. Sokáig nem voltak barátai, magányos volt, nem ismeri az igazi apukáját, csak anyukája és az idős nagypapája van. Anyukája pedig sokszor kinn dolgozik külföldön, elmegy legalább egy vagy két hónapra. Nagyon sokszor alig van pénzük, az anyja sokszor inkább alkoholra költi a keresett pénzt. Ő maga mondta mindig is, hogy én vagyok neki az egyedüli boldogság forrása, a csodája. Viszont elvesztette a reményt magában, mindenben, nem hisz abban például, hogy az itteni egyetemre bejuthatna, hogy a távolság megszünjön kettőnk között. Nagyon fájt neki már ez a kapcsolat, mert hiába szerettük nagyon egymást, most például két hónap különlét után találkoztunk volna. Azt mondta, hogy annyira fél, hogy megint magányos lesz sokáig, pedig próbált küzdeni mindenért, amit szeret, hogy ő ezt nem bírja már és szakítani akar.
Valószínűnek tartom, hogy visszaeső depresszióban szenved, mivel teljesen más lett a hozzáállása néhány nap alatt, konkrétan olyan, mint amikor megismertem és amit én mellette sokkal jobbá tettem (minden barátja mondta, hogy mellettem az igazi önmaga, sokkal boldogabb).
Olyanokat mondott most nekem például, hogy nem tudja mi lesz vele a jövőben, hogy lehet ő sose lesz újra boldog, úgysem érdemel meg semmit, mert rossz ember és minden célja romokban fog heverni újra és újra.
Nagyon makacs, de jó lelkű ember, viszont néha meggondolatlan, butaságokat csinál.
Előtte lévő napokban például akárhányszor nézem újra a beszélgetést, nem látszott vagy érződött rajta, hogy ő ennek véget akar vetni, folyton arról beszélt, hogy mennyire itt szeretne lenni végre nálam, hogy átöleljen.
A szakítás óta jelenleg 10 nap telt el. Igen, azóta már váltottunk szót, mindketten őszintén beszéltünk a másikhoz.
Túl problémás ahhoz, hogy értelme legyen az időt húzni vele.
Még csak 17 vagy, de már a depresszióval, kilátástalansággal, negatív érzelmekkel kell foglalkoznod ahelyett, hogy boldogok lennétek és élveznétek a felhőtlen szerelmet.
Erre van szükséged?
Nem kell játszani a terapeutát, ennek a kapcsolatnak vége.
Keress egy életvidám srácot, rengetegen vannak és ne hagyd magad érzelmileg zsarolni: "én vagyok neki az egyedüli boldogság forrása, a csodája"
De azért ő szakított veled és nem érdekli, hogy te szenvedsz. Csak a saját bajával törődik, téged meg kínoz. Ez nem szerelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!