Mi volt a legromantikusabb amit egy fiú tett értetek tini korotokban?

Nekem több ilyen van, nem feltétlen mind óriási dolog.

Az első, amire még a mai napig emlékszem tisztán (mindenre, az illatokra, emberekre, hangokra körülöttem): a barátom nekem már régóta tetszett akkor, de én még kis 8.-os voltam, ő pedig gimis. 1 év van közöttünk, nem a világ, de akkor én ezt áthidalhatatlannak éreztem. Úgy voltam vele, hogy képtelen lennék versenyezni 4+1 évfolyam összes lányával érte, szóval ez nekem inkább ilyen plátói dolog volt az elején. Aztán valahogy elkezdtünk beszélgetni, de nem nagyon kezdeményezett, így a chatelés, storykra reagálás ment 2 hónapig. Aztán egyszer decemberben kint voltunk a karácsonyi vásáron a barátnőimmel és összefutottunk vele és két barátjával. Beszélgettünk, aztán a többiek másfele is menni akartak, ezért utánuk mentünk. Ők előttünk, mi ketten hátul. És akkor a tömeg közepén először megfogta a kezem, én meg próbáltam nem elájulni az örömtől és természetesen viselkedni.

A második ilyen meg akkor volt, amikor a következő héten megkérdezte, hogy mit szólnék, ha megvárna a suli előtt és hazakísérne. Autóval hoztak-vittek a szüleim, baromira semmi kedvem nem volt a 2-3 fokban gyalogolni, de szerintem vele a Balatonig simán lesétáltam volna akkor (utólag kiderült, hogy ő is miattam mondott le a fuvarról). Még most is előttem van, ahogy lazán állt az iskola kapujánál, mintha éppen csak arra lett volna dolga... :D (előtte még senki nem kísért haza). Utána ebből a kapcsolatunk alatt hagyomány lett, minden pénteken hősiesen várta, hogy kiérjek a kapun és hazakísért. Útközben mindig megálltunk sütizni, forrócsokizni/fagyizni és utána estig nálunk volt. (de azért örülök, hogy ma már szabadon találkozhatunk, nem csak hétvégén/tanulás után)

Amik még sokat jelentenek, hogy ha pl látja, hogy fázom (sokszor inkább a divatra megyek, mint a praktikusságra), akkor szó nélkül adja a kabátját/pulcsiját. De éppen volt, hogy a cipőjét vettem át, mert a 12 centis sarok kifogott rajtam. Tudja, hogy szeretem a virágokat, ezért sokszor meglep csak úgy 1-1 szállal/csokorral.

12 voltam, amikor egy 15 éves srác írt nekem egy verset. Illetve szülinapomra egy fél méteres macit és virágot kaptam tőle.

15 évesen az első barátommal egy sulis bálon jöttünk össze, miközben egy virágos kertben lassúztunk lámpafény mellett, a csillagok alatt.

A mostani barátom pedig minden egyes apró dolgot megjegyez, amit szeretek, és meglep. Gondolok itt apróságokra, ha például olvasok egy könyvet, meglep a folytatással, tudja melyik a kedvenc üdítóm, tehát az mindig van a lakásában, ha jön hozzám, akkor mindig virággal jön.

Sosem vártam el senkitől, hogy méregdrága ajándékokat vásároljon, tehát nekem ennél tökéletesebb nem is lehetne ez az egész, mivel számomra sokkal fontosabbak az apróságok, illetve a figyelmesség. :) 18/L