Mit csináljak? Hogyan lèpjek tovább?

17 éves vagyok. Életemben először éreztem többet egy fiú iránt. Azt sosem tudtam eldöteni, hogy ő vajon hogy érez. Sokat beszéltünk mindeféléről.Suliban is amikor megölelt az nagyon jó érzés volt. A hét elején voltunk 6an az osztályból egy kiràdnulàson ahol ő is ott volt. Előtte ahogy megölelt,az volt a világ legjobb érzése. Nem tudom hogy lehet egy ölelés mély de csak ez a szó jut eszembe róla ès nagyon sokat gondolok rá. Aztán kedden mikor mentem haza a vonathoz annyit éreztem hogy valaki átölelt hátulról. Utána sem tudtam megállni a mosolygàst. A legjobb barátaim azt mondták nekem hogy még sosem tudtak így elképzelni senkivel és sajnos én is így érzem. Szeretem a gondolkozàsmódját, ahogy beszél dolgokról amennyire lelkes tud lenni meg lelkiismeretes. Nagyon boldog voltam, de nemrég megírta (ràadàsul) egy màsik lány kapcsán szintén az iskolàból, hogy a csaj elhívta randira de ő nem szeretne senkivel semmi komolyat sokáig. Ez nagyon elszomorìtott, mintha nyomná valami a mellkasom. Ha a többiek kérdeztek azt mondtam hogy örülök neki mert -1 stressz az èletemben de van hogy felkelek hajnali 3kor és ez jut eszembe vagy hogy ülök az óràn ès arra eszmélek hogy teljesen màshol járok. Nem is tudnék beszélni vele mert egyszerűen nem, a suliba is megpróbálom kerülni de elég nehéz mert ő nem érti. Nem tudom szerelmes vagyok-e de az biztos, hogy fontos nekem. Nem tudom hogyan lèpjek tovább vagy mit csináljak hogy ne ez legyen az első gondolatom felkelèsnél.