Miért csinálhatja ezt?

Sokan mondják mennyire bonyolultak a lányok. De amúgy mintha a fiúk nem lennének... Nem értem őket komolyan, nem tudok elmenni rajtuk mit miért tesznek vagy nem tesznek. Legalább kicsit megtudhatnám mi jár le a fejükben de nem bírom felfogni.

Most nagyon egy összetett helyzetben vagyok. Egy fiúról van szó. Szerelmes lettem belé, ez már első perctől mai napig van, mondjuk ez az egész hosszú idő alatt történt, kellett egy idő mire rájöttem ez több rajongásnál, rendesen szerelmes vagyok.

Már egy ideje ez megy köztünk, de nem haladunk kellőképp előre. Még most se jutottunk odáig azóta hogy összejöjjünk. Részben miattam is meg miatta is. Sokat lehetne erről mesélni de nem pont az a lényeg.

Tudom hogy érdeklem már első perctől, de hol kimutatja hol nem. Hol közeledik és látom rajta hogy tényleg van szándéka felém, hol meg észre sem vesz. Ezt most nem tudom hova tenni hogy mi miért van. Biztos hogy ő is érez valamit, azt meglátod ha úgy van... Meg érezni is rajta nem kicsit. Olyan mintha valamiért valamiben bizonytalan lenne. Ez arra utal szerintem. Amikor egymással vagyunk akkor szép és jó minden, az az egész elmondhatatlan... De máskor meg mintha visszalépne és nem foglalkozik velem. Úgy tesz mintha észre se venne de nemigen megy ez neki mert látszik rajta hogy nagyon is észrevesz csak próbálja nem kimutatni és semlegesen viselkedni. Tudom hogy vonzom, érdeklem, szimpi vagyok neki és őszinte megnyilvánulásai vannak semmi megjátszás, de akkor miért nem tartja fent ez velem és viszi tovább? Én már lassan beleőrülök ezt így nem lehet tovább bírni. Mindig ahogy látom őt, nem bírom elviselni hogy bejövünk egymásnak, voltak is érzelmes megnyilvánulásaink, mégsincs semmi. Ez különleges amúgy köztünk, akármi legyen valahogy mindig visszatalálunk egymáshoz. Igaz nem is voltunk még együtt de értitek a lényeget.

Most külső szemmel lehet úgy tűnhet csak jászadozik, hiteget vagy hülyít, de higyjétek el hogy nem. Nekem is megfordult a fejemben de ahogy végiggondolok mindent, biztosan tudom hogy nem.

Teljesen össze vagyok kavarodva, nem tudom mit gondoljak vagy mit tegyek. Én is megfogtam őt, egyértelműen látszik rajta. Körülöttünk már sokan úgy vették hogy együtt vagyunk, pl rajtam keresték őt, vagy kérdéseik voltak hogy jön-e engem hazakísérni, stb. De nem, még mindig nem vagyunk együtt. Valahogy nem alakul eléggé, nem tudom hogy miért. De rajta múlik, mert én mindig úgy állok hozzá hogy a lehető legjobban jöjjön ki minden. Olyan meghitt helyzeteink voltak már, hogy más normális emberek már ekkor kb 10-szer is össze tudtak volna jönni. De hát ja, mi nem vagyunk normálisak😅 Velünk ez más, valahogy pedig el kell érnünk, egy hullámhosszra kell kerülnünk. Akkor is érzem hogy ez különleges amikor együtt vagyunk, a levegőben is benne van, most nem nyálaskodni akarok tényleg, csak próbálom hitelesen megfogalmazni ami igaz ránk.

Olyan sok kérdőjeles gondolatom van. Fél valamitől? Nem akarja elrontani? Ő se tudja mit akar igazából? Annyi minden eszembe jut de hiába agyalok ezt így nem tudom meg biztosra.

Voltatok már ilyen helyzetben?

Mit lehetne csinálnom ilyenkor?

18/l