Most mégis mit tehetnék?

Munkahelyemen szerelmes voltam, de nagyon egy csajba, akivel nem jött össze a dolog. Most már csak tetszik és nem érzem azt, amit korábban éreztem iránta. Régóta tart ez bennem. Folyton ő jár az eszemben még most is. Az a gond, hogy látom őt és nem tudom elfelejteni, nem tudok tovább lépni. Sokszor bíztatom magam, hogy találok majd mást helyette, aki viszonozni tudja az érzéseimet, de valahogy annyira belezúgtam, hogy sokszor nem is vettem/veszem észre magam és félek, hogy messzire mentem/megyek még a puszta jelenlétemmel is manapság... Nagyon sokat álmodok vele. Amúgy hónapok óta nem tartjuk a kapcsolatot.

Ha ki akarom jobban fejteni a gondom, akkor úgy írnám le az egészet, hogy többször is próbálkoztam nála, nem gyakran és végül.... én haragszom rá, ő pedig lehet, hogy utál, de nem tudom pontosan. Azért haragszom, mert sok mindennel megsértett és a dolgok annyira pocsékul alakultak MÁSOK miatt IS főleg, hogy csak egyre jobban magam alatt vágtam a fát, amit nem akartam.

Utólag már sok mindent megbántam és soha sem akartam, hogy neki rossz legyen, hiszen fontos nekem.

Most pedig a lényegre térek. Hetek kérdése csupán, hogy a járvány miatt (is) tudok-e vagy egyáltalán maradhatok-e a munkahelyemen. Szerződés egyszóval. A gond csak az, hogy már megutáltam a helyet és a végzendő munkámat és nem tudom, hogy mit döntsek.

1. Maradok, ha lehet.

2. Maradok, ha lehet, de átkérem magam másik pozícióba.

3. Keresek másik munkahelyet. (Már folyamatban van!)

Tulajdonképpen a nő az oka mindennek. Érzem, hogy csak akkor lennék belül szabad, ha elmennék. De valahogy nem stimmel az egész. Mintha kettőnk közt lenne egy állandó feszültség vagy mi, ami csak arra vár, hogy kitörjön és ezt kéne megbeszélni.

Látom rajta, hogy ő látja rajtam, hogy tetszik még nekem, legalábbis gondolom. De valahogy félek is és nem is, mert a kialakult szituációk véletlenek. Nem tehetek róluk. Mindkettőnknek meg van a maga rutinja és az ellen sem tehettem semmit, hogy 4 hétig a közelében kellett melóznom. Ha nem vágjátok, akkor leegyszerűsítem: Korábban azt mondta, hogy nem hagyom őt békén és azóta már eltelt sok idő. Így hát nem csináltam azóta semmit sem.

Valamelyik nap este nem tudom miért, de hosszú idő után egymásra néztünk. Ez azért fura nekem, mert ha a közelemben van, akkor egyáltalán nem nézek rá. Tartok tőle, hogy azt hiszi, hogy újra bepróbálkozom majd és ezt megfogom bánni.

Szóval ha a szívemre hallgatok, akkor maradnék, de ezt a munkát a körülmények végett már nem bírom csinálni. Ha az eszemre hallgatnék, akkor pedig otthagynám a helyet a nővel együtt, majd lesz más. De ezt meg nem igazán szeretném. Vagy meg kéne valahogy ezt beszélnem vele?? :/