Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
9 hónap után nem szerelmes belém, csak egy kicsit?
9 hónappal ezelőtt jöttünk össze, minden rendben volt, egy csodának éltük meg a kapcsolatunkat, mivel ő már rég vágyott erre, évek óta és már kinézett magának szintén régen. Így mikor összejöttem vele, nagyon hamar kötődni kezdtünk egymáshoz, majd az események felgyorsultak.
Jött a karantén, és mivel messze lakunk egymástól, de két hetente engedtek minket csak találkozni, napokig együtt voltunk akkor.
Ez tehát bő 4 hónapig így volt.
Aztán most bejelentette nekem, hogy nem szerelmes már annyira, mint amennyire eddig, és hogy nem akar komoly kapcsolatot.
Mivel nagyon gyorsak voltunk, megértem, szinte elvesztettem önmagamat is, mivel az utolsó időkben többet voltunk együtt, mint amennyit külön, 0-24.
Megértem,hogy sok volt neki, bár én ha ő nem érez így, én ezzel jól el lettem volna.
Ő viszont egyedül akar lenni, Szerencsére nem mással.
Most 12 nap szünetet tartunk, kevesebbet írunk, nem találkozunk, és még ez a Jobbik lehetőség.
3 nap már ki van pipálva, és ma már érdeklődött is felőlem, hogy jól vagyok-e, és még mindig visszamondja, hogy szeret. Azt is mondta, hogy fontos vagyok neki, illetve hogy nem az előző volt az utolsó esténk együtt, na meg mielőtt elment, mondta hogy folytatjuk csak lassítunk, meg máshogy,és ma megerősített, hogy nem hazudik, nem azon gondolkodik, hogy szakít-e hanem mindenen.
Ja, ezeken kívül nem tud velem már tervezni.
A legutóbbi esténken viszont tervezgetett velem valamilyen szinten, és éreztem, hogy szerelmes még.
Nekem az az érzésem, hogy csak túl sokat voltunk együtt, illetve magát okolja emiatt az egész miatt, hogy így bánt engem, és nem tud elég szeretetet adni, de ha ezt megoldjuk, visszajöhet a szerelme.
Viszont úgy megijedt ő is, látszott, hogy nem tudja mit tegyen, így hát én is baromira bepánikoltam és napról napra kicsivel jobb, de nem bírok enni se aludni a félelemtől, a magánytól és a fájdalomtól, gyomorgörcsöm van és napokat át tudok sírni, főleg ha valami rá emlékeztet.
Mind a kettőnknek első komoly kapcsolata, neki volt egy gyerekszerelme már, nekem viszont ez tényleg nagyon új és félek hogy mivel senki nem támogat (anyukám mérges rám szinte, mert sírok, pedig szükségem van arra, hogy kiadjam magamból mert szörnyű érzés. A barátaim nem tudják, mit mondjanak, hisz nem ők a barátom,illetve nem tudnak mindig mellettem lenni, este a legkegyetlenebb mindig)
Bár minden napra van programom, mégis félek, mi lesz ha eljön az este.
Pánikrohamom lesz és ordítva bőgök.
Pedig ma már jobban megnyílt és nyugtatott valamennyire a barátom, csakhogy azt sajnos nem tudja megadni jelenleg, amire szükségem van: szerelem, szeretet, minden ami eddig volt.
Szerintetek jóra fordulhat még ez a helyzet?
Jót fog tenni a kapcsolatunknak a távolság?
Megéri várnom?
És tud valaki egy jó pszichológust Miskolcon? Ha tud valaki, írna nekem privátba?
Jelenleg úgy érzem én kevés vagyok ehhez, még nem vagyok elég erős.
16/l. (és 16/f)
válasza:
válasza:Valószínűleg vége, csak nem akar bántani és húzza még. Biztos bűntudata is van, általában nehezen szakítanak az emberek. Ez a szünet szöveg mindig rossz ómen.
A pszichológus jó ötlet lehet - a bezuhanás és pánikrohamok mögött mélyebb problémák érződnek.
válasza: válasza:Személyiség függő, én sem feltétlenül adom ha 0/24 össze vagyok zárva valakivel. Bár párkapcsolatban ez azért még sosem zavart annyira, hogy bármi hasonló kreténséget csináljak mint ő. Max szóltam, hogy tudod kivel jöttél össze.. egy introvertált gci vagyok szóval pls másik szoba mert mocsok mód túlteljesítettük az 5 éves tervet ami a szociális kontaktot illeti. :D
Van az a mennyiségű szociális kontakt ami engem egyszerűen már fáraszt de akkor elmondom ezt a másiknak és nem ilyen kreténségeket csinálok. :D
Inkább azt mondanám, hogy 16 évesen szimplán szembesültetek azzal, hogy ha kis adagokban is de a járás és az "együtt élés" qrvára nem ugyanaz. :D Kijönnek az olyan személyiségjegyek és a két fél közti olyan surlódási pontok amik csak "járás" esetén nem. Lásd neki sok volt a 0/24 míg te 3 nap után kimaxoltad a szeretethiányt annyira, hogy GYK-n próbáld pótolni valamilyen szinten. [Meg amúgy egy 16 évestől meglepően józan módon pszichológust keresni.]
Én azt mondanám, hogy ha feltesszük hogy csak szimplán nem tudta jól kifejezni mit akar és nem szakítotok akkor is ugyanott már nem tudjátok folytatni mert ugye ő egyértelműen más intenzitást akar a te részedről meg nyilván történt egy igen erős bizalom vesztés [már ha van egy kis életösztönöd] így 9 nap múlva hiába találkoztok valszeg rohadt mód kínos lesz az egész. Nem feltétlenül rendbehozhatatlan a dolog, de arra szerintem ne számíts, hogy 9 nap múlva megint 0/24-ben kielégíti a komplexusaid. Ha te magadban rendbe tudod azt tenni, hogy nem az együtt töltött idő mennyisége határozza meg azt, hogy mennyire foglalkozik veled akkor idővel lehet helyre áll a kapcsolatotok, ha nem akkor meg hát kétlem.
Más részről yep, ott az esélye hogy szimplán csak nem akar megbántani / rosszabb esetben a naivitásodra játszott. [Bár ez utóbbit kizárnám mivel az elmondásod alapján 0 tapasztalata van szóval valószínűleg csak bénáztok egy sort / lejárt a szavatossága az első kapcsolatotoknak.]
válasza:Így visszaolvasva valszeg félreérthető voltam: Azzal önmagában nincs baj ha te igényled, szereted és jól is érzed magad egy 0/24 szituációban. A reakciód ha nem is teljesen normális de abszolúte érthető + mutasson nekem bárki egy "normális" 16 évest. :D
Nyilván ezzel nem tudsz mit kezdeni 3 nap alatt + nem is feltétlenül biztos hogy kezdnei kell [már persze a pánikrohamokkal igen, az pszichológus nem kérdés] mármint önmagában abban nincs semmi rossz ha ennyire kötődsz valakihez / ennyire igényled a közelségét csak akkor nyilván olyan kell aki ezt tudja és akarja is kezelni vagy akár szintén hasonló mennyiségben igényli a kontaktot. Vagy ha nem akkor legalább rendesen tud kommunikálni.
Köszönöm a válaszokat, bár az egyessel nem tudok egyetérteni, lehet mert tapasztalatlan vagyok, de úgy szeretett mint soha senki mást.
#3- Lát még reményt, és én javasoltam a szünetet, mert egyedül akart lenni, én pedig mindent szeretnék megtenni ezért a kapcsolatért, mert a jövőben jobban érezném magam tőle, akármi is történjen.
#4- 3 hét-1 hónap között volt valahol.
#5 (és #6)- Félreértesz, nem itt keresek szeretetet, csupán segítséget kérek, hogy mások mit gondolnak a szituációról, mert segítséget nem találok,pedig szükséges lenne. És én maximálisan egyetértek a fiúval, hiszen nekem se tett jót, nem is ismerem már magam, teljesen elfelejtődött, ki is vagyok így egyedül. Szóval nem az a gond, hogy nem lesz az ami eddig volt, szimplán csak félek, hogy elveszítem őt. Szóval igen, kötődöm hozzá, de el tudom fogadni, ha lelassítunk, nincs ezzel semmi gond. Az érzéseitől félek inkább, hogy mi van ha tényleg ennyi volt. Nagyon szeretem és szerelmes vagyok, ráadásul első kapcsolatom, és kár hogy nem érti hogy ha azt hajtogatja, hogy nem az én hibám, akkor nem fogok megnyugodni, sőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!