Érdemes lenne tenni valamit?

A tanácsaitok érdekelne, ha már mondjuk jártasabbak és magabiztosabbak vagytok ilyen téren. Jól esne ha őszinte és ésszerű tanácsokat olvasnék tőletek, kíváncsi vagyok ki mit tudna erre mondani. Mert én most teljesen bizonytalan vagyok.

Egy fiúról van szó. Ki sem tudom fejezni mennyire megfogott engem. Már jó egy éve hogy bejön és ismerem mióta megláttam a sulinkban.

Kiderült később hogy ez kölcsönös. Érdeklődött irántam és közeledett.

Azt tudni kell rólam hogy nehezen mutatom ki az érzelmeimet vagy hogy mit akarok. Nem merek lépni sem. Semmit nem csinálok azért hogy elérjem amit szeretnék. Tudom hogy ezen felül kéne kerekednem hogy meglépjek dolgokat a saját érdekemben. Ha én nem teszek semmit akkor úgysem leszek előrébb.

Szóval, a fiút hagytam kicsúszni a kezeim közül. Ő egyértelműen próbált közeledni de én szerintem a passzívságommal eltaszítottam. Kb semmit nem mutattam ki, mert valahogy nem mertem. Annyira bánom. Pedig ha én is alakítottam volna a helyzetet, már mellettem lenne ez biztos. Tudnivaló hogy egy fiú sem szereti ha egy lány csak tétlen és alig mutat érdeklődést. Azért mutattam de nem eleget. Csak sokszor néztem, de ennél többet nem nagyon.

A fiúk szeretik ha kezdeményez a lány is. Annyi sztorit hallottam már és annyira jól kijött. És én akkor mitől félek🤦🏼‍♀️

Biztosra tudta hogy bejövök neki, amikor rákérdezett is végül elmondtam hogy igen, de ennyi.

Igaz hogy ő is léphetett volna jobban, de annyira nem hibáztatom, mert ha belegondolok mindenben ő tett először, nem is egyszer.

Én meg annyira elcs*sztem ezt az egészet. Most mit várok ha nem is tettem semmit hogy megszerezzem, érthető hogy miért nem jutottam még semmire.

Én nem közösségi oldalakon

akarok közeledni már hozzá, mert nem is nagyon lehet úgy. Szoktam néha látni, és fogom is még.

Annyit agyaltam már rajta, többször is sírtam miatta, ennyire senki nem fogott még meg, és szerintem nem is fog. Azóta hogy megláttam senki nem tetszik. Pont az én esetem, mintha nekem találták volna ki. Nagyon összeillenénk. Egy darabig nem tudtam hogy most ez mi, de már rájöttem hogy lehet szerelmes lettem. Többen mondták és végül magamnak is bevallottam. Ez nem átlagos ami lezajlik bennem vele kapcsolatban.. Ha csak szóba jön, vagy a nevét meghallom, vagy valahol meglátom mintha bekapcsolnának valamit rajtam és kicserélődök, melegség minden, semmire nem tudok figyelni. Ha ez még nem is szerelem, akkor ha mondjuk lenne egy csók vagy olyan pillanat, már rögtön az lennék. Most ne mondja senki hogy nem lehetsz szerelmes olyanba akit nem is ismersz. Mert valamennyire ismerem, tudom milyen, sokmindent tudok róla és vannak is közös helyzeteink, én mindenre emlékszek.

Na szóval, én már élőbe személyesen szeretnék lépni valamit. Simán odamehetnék hozzá, vagy odaülni és lazán természetesen viselkedni. Szerintem biztos hogy örülne nekem. Mikor azt hittem hogy nem is érdeklem és nem gondol rám, megmutatta hogy de..

Ezért nem akarom ezt így hagyni, mert tudom hogy van esélyem. Valahogy azt érzem mi még együtt lehetünk, hiába most nekem is hihetetlennek tűnik. Ha nekem valaki ennyire kell akkor kell. Muszáj lépnem nekem is végre, és akkor el tudom mondani hogy elértem amit akartam legalább. Így már én ezt nem bírom tovább.

Ha nem csinálok semmit akkor mindig ezen fogok rágódni, mert tudom hogy ha rajtam múlt volna meg tudtam volna szerezni.

Kérlek segítsetek, érdemes tennem valamit? Tippek is jöhetnek, köszönöm!