Miért nem merem kimondani, hogy "szeretlek"?

Viszonylag friss párkapcsolatban vagyok egy fiúval (mindketten 19 évesek vagyunk), eddig minden tökéletes, nem is kívánhatnék nála jobbat. Viszont a "szeretlek" szóval problémáim vannak. Nem az érzéssel, egyértelműen szerelmes vagyok, de nem merem kimondani.

Pontosabban pár hét járás után együtt voltunk egy házibuliban, ott szalonspiccesen kicsúszott a számon, ő is mondta, de egyikünk részéről sem volt még olyan komoly, hiszen nem rég jöttünk össze, nem volt ideje elmélyülnie az érzésnek.

Azóta viszont barátom többször is mondta (illetve írta is), de én bennem van egy gát, hogy viszonozzam. Azt érzem, hogy ha megteszem, akkor hatalma lesz felettem, tudni fogja, hogy meg tud bántani (bár így is kimutatom, hogy odáig vagyok érte).

Az előző kapcsolatomnak (ami az első komoly volt) nem lett szép vége, legalábbis az én részemről, sokáig sírtam a fiú miatt, pedig utólag látom, hogy nem érdemelte meg, de hát első szerelem... Viszont abban a kapcsolatban úgy jártam, hogy én sokkal többet adtam, egyértelműen én voltam a szerelmesebb és ezt ki is mutattam. Aztán minden indoklás nélkül kidobott, mint a macskát f*$ni.

Lehet emiatt nem merem kimondani a szeretlek szót, mert félek, hogy megint így járok? Filmes klisé, de tényleg azt érzem, hogy szeretni gyengeség, hiába tudom józan ésszel, hogy ez butaság.

Sokszor amikor együtt vagyunk legszívesebben kimondanám, van, hogy majdnem kicsúszik a számon, de aztán visszafogom magam. Pedig az érzéssel tényleg nincs gond, abban nem kételkedek.

De amiatt is aggódok, hogy ha sokszor nem mondom vissza (nyilván nem azt válaszolom, hogy köszi, de nekem az érintés a szeretetnyelvem, ilyenkor megcsókolom, hozzábújok, ilyesmik) akkor elbizonytalanítom, vagy megbántom, pedig ez az utolsó, amit szeretnék.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Tudom, hogy ezt magamban kell tisztáznom, de tud esetleg valaki mondani valami bíztatót, vagy tanácsot adni?

Köszönöm!