Bele lehet szeretni valakibe úgy, hogy sokat gondolunk rá? (A többi lent)

Tehát ha egy személyt ismertünk, de ő már nem az életünk része többé, mert elköltözött. És akkor amikor ismerted, akkor még nem tetszett, tehát nem is voltál belé szerelmes. Viszont mostanában (úgy, hogy már valószínű nem látod többé) egyre többször gondolsz rá, mindennap vele álmodsz, napközben is csak rá tudsz gondolni. És az álmodban csókolóztok, meg szerelmet vallotok egymásnak, és amikor felkelsz akkor egy szomorú érzés tölt el, hogy csak álom volt, és sajnálod, hogy soha nem fog megtörténni.

Meg már sírsz is miatta, mert folyamatosan csak rá gondolsz, és eljátszol a gondolattal, hogy milyen lenne ha együtt lennétek, de amint eszedbe jut, hogy valószínű ez már soha nem fog megtörténni akkor elsírod magad?

Ha ezek történnek akkor lehetséges, hogy beleszerettem az adott személybe? Úgy, hogy csupán gondolok rá, és a régi szép időkre, amikor még a közelemben volt, a jó élményekre vele, és ilyeneket álmodok róla, valamint szomorú vagyok, hogy már nem látom többé és nem lehet köztünk semmi + még sírok is "miatta"?

Mint mondtam, amikor még itt volt, akkor semmit nem éreztem, hidegen hagyott. Most meg szomorú vagyok, hogy nem volt és már nem is lesz köztünk semmi.