Folytassam és hagyjam neki (esetleg kezdeményezzek), vagy próbáljam meg kiverni a fejemből?

Volt már egy kapcsolatom, a srácért oda voltam mindent megtettem érte, és csak kihasznált. Sajnos csak egy év után jöttem rá. Szakítottunk, és utána összetörtem, a barátnőim tartották bennem a lelket és 4 hónap alatt lettem túl ezen. Azóta ismét eltelt egy év. Én akkor megfogadtam hogy minimum 20 éves koromig (amíg fel nem növök) nem leszek szerelmes. A baràtnőim nevettek hogy hagyjuk már, azóta én is rájöttem hogy ez hülyesèg volt. De most 3 hónapja megismertem egy srácot az egyik hobbim révén. Nagyon nagyon kedves velem, igazán figyelmes és olyan “udvarlási szakaszban” vagyunk. ( bocsánat utálom az ilyen modern kifejezéseket) Nagyon szerelmes vagyok. Picit mesélek “rólunk”:

Mind a ketten imádunk túrázni (Budapest mellett élünk) sokat túrázunk együtt délutánokon és hétvégéken. Vasárnap volt a szülinapom, és azért keltem fel 3:40 kor hogy megnézhessük reggel együtt a napfelkeltét. Felmásztunk a kereszthez. Ott letáboroztunk és onnan néztük. Egymás mellett ültünk, ő átkarolt és úgy gyönyörködtünk valami csodás volt, és addig őrizgetett egy szál fehér rózsát nekem amit akkor átadott. Csodás volt. Hazafelé pedig megfogta a kezem.

Vele minden pillanat vicces és boldog de komoly is tud lenni. Órákat beszélgetünk és nagyon figyel rám, folyton bókol... de mit kéne tennem. Hogy szüntessem meg magamban ezt az eszméletlen bizonytalanságot? A barátnőimmszerint kezdeményeznem kéne, mit gondoltok? Mit és hogyan? Előre is köszi 17l