Mit kezdjek magammal?

Elég érzékeny lélek vagyok, ezzel tisztában vagyok.

De most teljesen elhanyagolva érzem magamat. Nem tudom, hogy szeret? Nem szeret? Ennyire el lehet lenni egymás nélkül?

Nem tudom. Igazából nekem több törődésre lenne szükségem, több figyelemre.

Én folyton készülök, hogy tényleg jól nézzek ki, mikor találkozunk, hajat mosok, van hogy begondoritem, szörtelenitek, szinte minden találkozásnál (egy héten egyszer találkozunk). Sminkelni nem szoktam, szóval ilyenkor sem.

Ő hát egyrészt nem szokott meg dicsérni, nem kéne mindig de azért nehéz jó lenne. Másrészt pedig ő egyáltalán nem készül.

Régen gyúrt, magyarul adott a külsejére, hogy jól nézzen ki, most nem. Lehet hogy régen volt olyan neki, akiért megérte. Nem, itt nem a gyúrásról van szó, hanem hogy legalább egy picit tehetne valamit hogy "kicsipje" magát. De nem. Sőt nekem konkrétan ez annyiból állna hogy be fújja magát meg megborotválkozik. Nem tudom, de szerintem ez nem olyan nagy dolog.

Amikor valami veszekedés van is, az érződik, egyenesen nem érdekli, és ezzel esküszöm még jobban fel tud húzni, mert fáj.

Mit csinálok rosszul? El vagyok keseredve. Találkozásnál is mindig tökre várom, hogy együtt legyünk, erre ő képes a lehető legkésőbb jönni. Én meg mint a bolondok mindig várom, meg minden.

😭😭😭