Szerintetek mi tevő legyek?

Vázolom a storyt: szerelmes vagyok egy fiúba, tökéletes kívülről belülről. Beszélgetünk majdnem minden nap. Sejti hogy szeretem és jelezte is előre hogy ő nem akar komoly kapcsolatot és hogy ne értsem félre a kedvességét de én ettől függetlenül is szeretem és lehet ha nyálas tini sztorinak hangzik de na... A lényeg hogy nekem nagyon nagy öröm vele beszélni minden nap de mégis olyan mintha minden alkalommal a szívemet rugdosnák hogy nem lehet az enyém... Rossz érzés csak barátnak lenni vele. Szóval szerintetek tisztázzam vele vagy inkább hallgassak? Nem akarom elvesziteni barátként sem...