Szerintetek csak az eredményeim miatt érdekeltem vagy esetleg szeretett is?

Továbbtanulás előtt úgy éreztem, kicsit össze kellene szednem magam, ráfeküdtem a tanulásra, és egyre jobb eredményeim lettek. Az osztályunk legjobb tanulója egy fiú volt, aki csak azután kezdett velem jobban törődni, hogy én is a legjobbak közé kerültem. Szünetekben csak úgy odajött hozzám beszélgetni, a nap összes szünetében velem volt és órán is mindenhol mellém ült. Nagyon megkedveltük egymást.Sokszor hazakísért, együtt jártunk szakörökre, és elkezdtünk versenyezni. Én más tárgyból voltam, mint ő, de mégis mindig nagyon érdekelte, hogy én hogyan teljesítek. Rólam mindig elismerően beszélt, ha csapatverseny volt, mindig megkért, hogy legyek vele. Láttam rajta, hogy élvezi, hogy azt híresztelik, hogy mi szeretjük egymást. A versenyeken nagyon jó helyezéseket értem el, és ő mindig mondta hogy fogadni merne rá hogy sikeres leszek. A tanáraimnak is mindig elismerően mesélt rólam a hátam mögött.Órákon azt vettem észre hogy ha nem egymás mellett ültünk, akkor mindig néz. Ha szomorú voltam, akkor mindig megvigasztalt. Mikor megkérdezte valaki, hogy melyik gúnynév áll nekem jobban, akkor ő azt mondta, hogy szerinte a Dóri (azaz a rendes nevem).Többször kiállt mellettem. Egyszer volt egy összezörrenésünk, orrom alá dörgölte h valamim nem sikerült jól. Mikor látta hogy nem esett jól, másnap próbált a kedvemben járni. Mondta hogy menjek ki velük délután az egyik haverjával. Egy kis idő után mikor új osztályba került kezdett fogyni a közös téma, volt hogy úgy mentünk suliba hogy végig másokkal beszélgetett és hozzám sem szólt. Ekkor picit rosszabbul teljesítettem és orrom alá dörgölte meg hátulról jött, ami miatt nagyon meghargudtam. Szóvá tettem neki, hogy nem tetszik hogy ha valami nem jön össze akkor azt ő kikeresi és kárörvend, de nem a szemembe.Összevesztünk és egymáshoz se szólunk azóta se, elküldtem, és akkor ő sírt. Pár napig láttam rajta hogy megviseli, aztán neki kezdett feljebb állni, visszahallottam hogy én egy tehetségtelen vagyok, aki csak magolással tud érvényesülni, ha meglátott aljas mosoly volt az arcán. És hogy nem fog nekem nyalizni hogy ő kér bocsánatot meg előre köszön.Viszont az a jó szokása megmaradt hogy ugyanúgy kérdezgetett mimdenkit rólam, hozzá próbált jutni infókhoz, hogy mi újság velem, hogy megy a versenyzés. Ha valahol meglát, azóta is bámul. Egyszer felléptem valahol, ahol ő benne volt a nézőközönségben és a más előadása alatt is végig engem bámult. Ha soha semmilyen kapcsolatot nem akar már velem, miért érdeklik még mindig a dolgaim?

17/L