Vajon miért van az, hogy a csajtól megkaptam, hogy nem köszönök neki se buszon, se munkában, de amikor köszönhetnék neki, akkor?

Jó ötlet, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe? :)

De amúgy ja, ez a logikus válasz és döntés.

Már meglepődött tőlem 3x.

Nehéz a helyzet. :D

Én amúgy élőben közvetlen voltam vele, amikor lesétáltunk a buszhoz, kértem, hogy ő is legyen velem az, ezt korábban tettem, de amúgy nagyon furcsa. Mintha félénk lenne, de valójában egy nálam 4 évvel idősebb, tapasztalt csajról van szó. Hova lenne ő félénk? De élőben olyan furcsa. Nem mer. Ezt tudom mondani. Nem MER. Nem meri megmondani sem személyesen. Inkább facebook-on éli ki magát. Szóval mintha a csaj a facebook-ról nem az lenne, mint élőben. De ez tény, nem mer! Inkább kerüli a szemkontaktust is. Vagy ennyire utál engem, az is lehet. Fura.

Miért van az, hogy most korrekt, rendes válaszokat kapok? :D

Köszönöm, nagyon! :D

Fura, hosszú, bonyolult sztori, amelyet nem szívesen osztanék meg másokkal. Nem ilyen egyszerű a szitu amúgy sem.

''Ha utalna nem tenne szova, hogy nem koszonsz neki hanem orulne neki.''

Na igen, ezt értem is és nem is. De nála ki tudja, hogy mi is van pontosan. Fura a csajszi.

''Legy ferfi es hatarozott. Amikor elsetalsz mellette koszonj ra hangosan es erthetoen. Akar alj meg beszelgetni vele.''

Na igen, azóta sem köszönünk egymásnak, mostanában rá sem nézek. Azt mondanám erre, hogy meg is érdemli. Egyik felem örülne neki, de a másik inkább csalódott benne.

''Szerintem szimpatikus vagy neki, csak megvarja mig te koszonsz neki hamarabb, te szolitod le hamarabb.. kereti magat, en osztonzesnek vennem, hogy szovatette a nemkoszonest''

Uhhhh.... ja... aznap, amikor haveromtól munkában hallottam, hogy ezt mondta az egyik barátnőjének, meglepődtem és azt éreztem, hogy lehet mégis csak van egy kis remény. Én ösztönzésnek is vettem, csak ott csalódtam, hogy még ezek után sem nézett rám.

Hát.... szimpatikus xD

Nem is tudom. Fogalmam sincs.

Amúgy ja, igazad van. Csak most magam alatt vagyok eléggé.

Bocs, majdnem kiment a fejemből: Ugyebár műszak végén mindenki várakozik a cég előtt, legyen ez délután vagy este, de mindig így van. A többség céges busszal megy, mellette jobbra meg a buszmegálló van rögtön.

Na én ma is a buszmegállónál várakoztam, a csaj most ott várakozott, ahol a többiek a céges buszra. Éppen telefonált.

Azért néha-néha odanéztem, nem tudom mennyiszer nézhettünk egymásra a távolból. Ezt csak így megemlítettem. Amúgy néha már ott magamban mosolyogtam rajta.

Mert ugyebár engem a munkahelyemen nem igazán érdekel úgy semmi sem, a csaj miatt vagyok még mindig ott. Érthető, hogy kíváncsi vagyok rá és látni szeretném őt.