Ti is féltetek tiniként a kapcsolatoktól, vagy csak én maradok örökre singli?

A helyzet az, hogy nemrég töltöttem a tizenhatodik életévemet.

Mindig is tetszettek srácok a suliban, valahogy sikerült is felhívnom magamra a figyelmüket és elkezdtünk beszélgetni. Igenám, de miután megismertem őket valahogy elment a kedvem az egész kapcsolatosditól, nem lettem szerelmes és ez nem feltétlen amiatt van, mert velük volt a baj.

Egy kapcsolatom volt eddig, még 5.ben, az is távkapcsolat volt.

Iszonyatosan félek az első csóktól, hogy elrontom, vagy hogy kihasználnak. Valahogy azt érzem, ha lesz egy barátom folyamatosan meg kell feleljek neki.

Elég jól érzem magam egyedül, de van amikor rámtör a magány es a környezetemből is mindenki lehülyéz, hogy miért nem szerzek egy barátot magamnak, pedig van választék.

Mi lesz, ha mindig is félni fogok belevágni egy kapcsolatba? Mit tanácsoltok, várjam meg, amíg megérek rá?

Nem gáz, ha még mindig nem csókolóztam és rendes barátom se volt?

Köszönöm a válaszokat előre is.