Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ennyire fájdalmas?
Szóval 3 nap múlva lesz 2 hónapja, hogy megismertem egy lányt. És én eszméletlenül szeretem őt, első szerelmem. Neten ismerkedtünk meg, és azóta ott tartjuk napi szinten a kapcsolatot. Legalábbis én minden nap írok neki. De akkor már elmondom az egészet.: Szóval Július 18-án ismerkedtünk meg, és én szinte azonnal beleszerettem. Nagyon sokat beszélgettünk, akár napi több órát. És a szeretet kölcsönös lett. Ezt nyáron én is éreztem, amikor tudott írt. Aztán... Bekövetkezett az, ami bár ne lett volna. Elkezdődött az iskola. Kérdezhetitek: "Na jó de ebben mi a rosz? Ha esetleg suli közben nem telefonozik, akkor is suli után tud..." Csak hát ő kollégiumba ment. Így kb napi 2-3 szót váltunk:
-Szia
-Szia
-Mizu?
És kész... Én pedig ennél többre vágyom. Mióta elkezdődött a suli, úgy érzem, ő már nem szeret. Múlt hétvégén amikor otthon volt, szintén nem tudtunk sokat beszélni. De most hétvégén kiakadtam... Szóval amíg várta apuját, hogy hazavigye felhívott. Én meg nagyon örültem, mert hetek óta nem hallottam a hangját. Kb fél perc beszélgetés volt, mert megjött apuja. Tegnap kb semmit nem tudtunk beszélni, és ma is hiába próbáltam kezdeményezni. És most ott tartunk, hogy rólla nem tudok semmit, én pedig megőrülök. Tudjátok mikor sírtam utoljára? 5 éve! És ezen a héten többször is elsírtam magam!(Tudom nem a legférfiasabb dolog, de kicseszett rosz) Mert nyomaszt. Még egy rohadt verset is írtam, nem tudom, hogy, hogy, meg miért, de írtam. És nem bírom... Arra szeretnék választ kapni, hogy, hogy tudnám másra terelni a figyelmem? Hogy tudnám elfelejteni egy picit? Mert egyfolytában rajta kattogok. Minden segítség jól jön... Nagyon... Szitkozódó és olyan kommentekkel, hogy csaljam meg, vagy hagyam el, hagyjatok kérlek. Nem vagyok jó hangulatomban... Előre is köszönöm mindenkinek, aki már csak végigolvasta annak is...
válasza:"Én tényleg sokat várok egy kapcsolattól. Mert pl családunkban szinte mindenki első szerelmét vette el. Illetve nem igazán van válás... Én ebben nőttem fel"
Na, akkor megvan a családi sztenderd, és ennek akarsz megfelelni. Ezért vagy kiakadva. Majd elfelejted. Vagy az is lehet, hogy nem, de szépen megnyugszol. Nem fogsz sírni, ha eszedbe jut, hanem egy szép emlék lesz. Vagy az is lehet, hogy nem is lesz szép emlék, mert fájó marad, a fájdalom pedig átalakul mondjuk haraggá vagy keserűséggé, és így fogsz rá emlékezni.
Az is lehet, hogy nem is vagy szerelmes, csak azt hiszed. "és én szinte azonnal beleszerettem" - ez igazából... szóval na.
Nyilván a tapasztaltabb tanácsa nem jó, mert neked most és azonnal kell valami instant megoldás, de hát ilyen nincs. Jó nagy közhely, mondhatod, hogy menjen mindenki a πcsába, aki ezt mondja, de azért az igaz, hogy az idő majd mindent megold (hozzátéve, hogy persze csak akkor, ha nem ragaszkodsz makacsul ahhoz, hogy megmaradjon a veszteség érzése).
válasza:A családodból sem a neten keresztül ismerték meg egymást.
Sajnos ez már a 21-ik század, szinte lehetetlen hogy az első szerelmed a feleséged legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!