Ennyire fájdalmas?

Szóval 3 nap múlva lesz 2 hónapja, hogy megismertem egy lányt. És én eszméletlenül szeretem őt, első szerelmem. Neten ismerkedtünk meg, és azóta ott tartjuk napi szinten a kapcsolatot. Legalábbis én minden nap írok neki. De akkor már elmondom az egészet.: Szóval Július 18-án ismerkedtünk meg, és én szinte azonnal beleszerettem. Nagyon sokat beszélgettünk, akár napi több órát. És a szeretet kölcsönös lett. Ezt nyáron én is éreztem, amikor tudott írt. Aztán... Bekövetkezett az, ami bár ne lett volna. Elkezdődött az iskola. Kérdezhetitek: "Na jó de ebben mi a rosz? Ha esetleg suli közben nem telefonozik, akkor is suli után tud..." Csak hát ő kollégiumba ment. Így kb napi 2-3 szót váltunk:

-Szia

-Szia

-Mizu?

És kész... Én pedig ennél többre vágyom. Mióta elkezdődött a suli, úgy érzem, ő már nem szeret. Múlt hétvégén amikor otthon volt, szintén nem tudtunk sokat beszélni. De most hétvégén kiakadtam... Szóval amíg várta apuját, hogy hazavigye felhívott. Én meg nagyon örültem, mert hetek óta nem hallottam a hangját. Kb fél perc beszélgetés volt, mert megjött apuja. Tegnap kb semmit nem tudtunk beszélni, és ma is hiába próbáltam kezdeményezni. És most ott tartunk, hogy rólla nem tudok semmit, én pedig megőrülök. Tudjátok mikor sírtam utoljára? 5 éve! És ezen a héten többször is elsírtam magam!(Tudom nem a legférfiasabb dolog, de kicseszett rosz) Mert nyomaszt. Még egy rohadt verset is írtam, nem tudom, hogy, hogy, meg miért, de írtam. És nem bírom... Arra szeretnék választ kapni, hogy, hogy tudnám másra terelni a figyelmem? Hogy tudnám elfelejteni egy picit? Mert egyfolytában rajta kattogok. Minden segítség jól jön... Nagyon... Szitkozódó és olyan kommentekkel, hogy csaljam meg, vagy hagyam el, hagyjatok kérlek. Nem vagyok jó hangulatomban... Előre is köszönöm mindenkinek, aki már csak végigolvasta annak is...