Hogy élhetném túl ezt? Túl lehet ezt egyáltalán élni? (Viszonzatlan szerelem) Egyre depisebb vagyok, mindennap sírva jövök haza a suliból.

Utolsó, jó, hogy leírtad, a k**ás rész miatt különösen :D

Én úgy vagyok vele, hogy felőlem akárkibe beleszerethet, akárkivel együtt lehet, csak ne azzal a 3 csajjal akik a legrosszabbak az egész osztályban. Esküszöm áldásom rá bárkit választ magának, kivéve ha abból a 3-ból valamelyik.Ők ugyanis tudom, hogy fájdalmat fognak neki okozni, nekik csak az a lényeg, hogy minél több pasijuk legyen. Bár a Pault se kell félteni, ő is előg csajozógép, de akkor sem aakrom, hogy azok a lányok fájdalmat okozzanak neki. A többi lány viszonylag okés lenne neki, az már nem zavarna. Azt akarnám, hogy boldog legyen, de ezzekkel nem lenne az.

Komolyan amúgy rájöttem, hogy nem is baj, ha rajtakap, hogy őt bámulom ragyogó tekintettel, mert így az agyára fogok menni, és ha már elege lesz akkor lehet rá esély, hogy beszól valamit, és ez nekem csak jó lehet, mert legalább kiszeretek belőle. Komolyan már az a legfőbb vágyam, hogy csináljon velem valami olyan dolgot, ami után soha többé nem akarok majd hallani róla. Szóval muszáj valamit kitalálnom, már az se zavarna ha megalázna mindenki előtt, legalább vége lenne ennek. De nem tudom mi lenne a legjobb megoldás megoldás, hogy ezt elérjem.

Amúgy kívánom neked a legjobbakat utolsó. Remélem nemsokat kell már várnod a boldogságra. :)

Nem ő röhögött ki, hanem elmondta sok mindenkinek akik tovább adták, és ők röhögtek rajtam, nem ő. Neki csak szimplán nem tetszett, és emiatt flegma volt velem, de nem röhögött ki! Én is zenére szoktam sírni, ez még rosszabb, mert hallgatom a szerelmes romantikus számokat, és csak sírok.

Amúgy meg felejtsétek el amiket itt mondtam. Az egész kérdésemet felejtsétek el oké? Most már sokkal nagyobb gondom van, ez a legrosszabb ami történhet velem! Ma földrajz órán valamit beszélt, ha jól értettem, arról volt szó, hogy nemsokára elköltözik és egy másik iskolában folytatja a tanulmányait. Lehet félreértettem, én ebben reménykedem, hogy valamit nem jól értettem, Isten adja, hogy így legyen! Esküszöm mindenre ha kell, hogy ígérem, hogy soha többet nem fogok arról panaszkodni senkinek, még magamnak sem, hogy nem szeret, meg, ha mással látom. Esküszöm nem lesz már semmi baj csak ne menjen el! Hülye voltam, hogy ilyenen problémáztam, de most sokkal nagyobb baj van. És még azt se tudom, mi ez pontosan, meg mikor megy el. Mert az én sulimban ez után az év után mindenki aki akar, ott hagyhatja a sulit, ez az utolsó kötelező év. De úgy vettem ki abból ahogy a tanár is beszélt hozzá olyan búcsúzó hangon, hogy legfeljebb 1 hónap múlva ő elmegy. Mert fogunk menni földrajzból egy kirándulásra most pénteken, és utána pár hétig (összesen 1 hónapig) még csinálunk ezzel a kirándulással kapcsolatos feladatokat, mert ebből fogunk egy nagy vizsgát írni. És mondta neki a tanár, hogy akkor jó lesz neki, mert ezt az anyagot még itt megcsinálja, és a többit meg a másik suliban folytatja. De még ígyis nemtudom mi lesz, vagy mi ez az egész,mert néhányan kérdeztek tőle olyan dolgokat amiből nem volt egyértelmű, hogy végleg elmegy. Úgy fogom majd, megtudni, hogy egyik napról a másikra eltűnik vagy mi?

Szóval most nagyon rosszul vagyok. Én nem tudok létezni ebben a suliban nélküle, ő az egyetlen jó dolog a sulimban, hiába nem szeret, legalább látom mindennap és most jövök rá, hogy ez nekem mindennél fontosabb, hogy lássam, még a szerelelménél is fontosabb ez. Szóval most kivagyok nagyon, bőgök meg minden, már ott a suliban, majdnem ki folytak a könnyeim. Hogy tudnám végigcsinálni ezt az évet nélküle??

Esküszöm tényleg felejtsétek el amiket írtam, ezek már nem lennének problémák többé, soha többé nem sírnék amiatt, hogy kivel van, elfogadnám akárkivel és örülnék annak, hogy látom a boldogságát, látom a mosolyát és továbbra is hallom a nevetését mindennap. Nem tudom mit tegyek most. Ennél rosszabbul még sosem éreztem magam.

Kiderült, hogy nem értettem félre semmit és tényleg elmegy előbb vagy utóbb. A tanár kérdezte tőle, hogy mikor is megy, de ő erre azt mondta, hogy még ő se tudja, szóval már nem volt olyan magabiztos, mint a múltkor amikor a suliváltásról beszélt. Emiatt egy kicsit örülök, hiszen ha még ő sem tudja, akkor egy ideig még tuti marad, hisz ha hetek múlva elmenne arról már tudna gondolom. De persze az is lehet, hogy fel se veszik (én ebben reménykedem). A tanár erre azt mondta neki, hogy akkor ha még ő se tudja mikor lesz ez, akkor ebben a tanévben annyit haladjon velünk amennyit még tud (ez a mondat nekem megint úgyhangzott, hogy egy jó darabig még marad). De később úgyis elmegy, persze remélem közbejön valami, de ha még is elmenne akkor én nem tudom utána, hogy bírnám ki a suliban, ahol minden rá emlékeztet. Szóval már felhoztam anyámnak, hogy nem mehetnék e át másik suliba, indokolni nem indokoltam neki, csak annyit mondtam, hogy ha nem érezném már jól magam a sulimban akkor átmehetnék e egy másikba? Ő aztmondta, igen, szóval beleegyezett, hogy ha nem érezném jól magam átiratna. Csak azért aggódik, mert a másik suli ahova mennék, az egy elég rosszhírű suli, sok a kötekedős, meg sok a lelki bántalmazás, de aztmondta ha én annyira akarnám akkor átmehetnék oda, mert nyilván ott is van aki kedves. Engem egyáltalán nem érdekel milyen az az iskola, meg az sem ha bántanának, úgyis az utolsó évem ebben az országban, de még mindig jobb mint ha ottmaradnák ahol most vagyok, tényleg nem bírnám ki, hogy minden rá emlékeztet. Soha többet nem mosolyognék és nem lennék boldog, ebben a suliban biztosan nem, és állandóan a sírás kerülgetne, nehezen tudnám megállni, hogy ne sírjak mindennap, amikor végig megyek a folyosón pl, mert már nincs itt. Amíg le nem tellik ez a pár hónap, addig meg jó lenne nekem egy rosszhírű suliban is, legalább nem rá emlékeztetne.

Ma is angolórán elnéztem a nevetését, a mosolyát, ha tudnátok milyen gyönyörű, Istenem, ezt látnotok kéne és akkor megértenétek mit eszek annyira rajta :D Pont a mosolya miatt szerettem bele anno. Mi lenne velem e nélkül a nevetés és mosoly nélkül?? Sosem akarom megtapasztalni, de ez nem tőlem függ.

A lényeg, hogy egyelőre boldog vagyok, hogy velem van mindennap, azt meg, hogy hogy alakul a jövő, azt majd meglátjuk.

Volt már a gyakorin ennél naívabb tini kislány szerelméről kérdés? :D

Amúgy én írtam ki a kérdést anno, de csak pislogok, hogy hogy változhattam meg azóta ennyire... Szerencsére a naivitásom elmúlt. :D