Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok?

Ez mindenkinek más,de erről van sok-sok kérdés:)

Nézd meg azokat ha még mindig kíváncsi vagy.

"Nem hiszem, hogy a szerelemnek olyannak kell lennie, akár egy robbanás. Nem kell drámainak lennie vagy mohónak, vagy bármely ostoba jelzővel is illetik az írók vagy zenészek. De hiszem, hogy amikor megismered, ráismersz."

"

- Honnan tudod, hogy Szerelem?

- A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete. Azt mondogatta, jóllehet úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van... oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármiféle érintés, simogatás, szó vagy hang, amely elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, amely az idő múlásával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás fel nem éleszti."

"Miért szeretünk egymásba, házasodunk meg, és vállalunk gyerekeket? A biológus azt mondaná, hogy át akarjuk örökíteni a génjeinket, biztosítva a faj fennmaradását. A szociológus szerint a társadalom szerkezete és elvárásai alakítják viselkedésünket. Ha azonban egy konkrét férfit kérdezünk meg arról, hogy miért szeretett bele egy konkrét nőbe, akkor valami egészen mást mondana. Talán valami olyasmit: "Szeretem, mert... ööö... izé... ööö... mert szeretem!"

Szerintem a liftező gyomor meg a pillangók nagyon jó magyarázat erre

Szerintem ha nem vagy tapasztalt "szerelmes", ahogy én sem voltam, eleinte nehezebb eldönteni, és nekem kétségeim is voltak, hogy biztos szerelmes vagyok? Nem csak testi vonzalom kezdett kialakulni? Aztán összejöttünk, és az érzés egyre jobban rágta be magát befelé. Aludni nem tudtam napokig, csak mikor végleg kimerítettem magam, akkor tudtam nyugodtan aludni, enni se sokat ettem. Első és utolsó gondolatom ő volt a napjaimban, és folyamatosan a fejemben járt, a közösen eltöltött pillanatok és beszélgetések. Amikor először fogtam meg a kezét az volt az első, mikor hozzáértem nem ruhával takart testéhez, egészen más volt, mint mikor máshoz értem hozzá, vagy fogtam meg kezét másnak, de igazából mikor először ölelt meg mikor randi előtt találkoztunk, már abban volt valami más energia.

Egy szó mint száz: én úgy tudnám leírni, hogy onnan tudod, hogy szerelemes vagy, hogy szinte mindennapi és szokványos dolgok teljesen máshogy hatnak rád Vele kapcsolatban, örömet szerez azzal is, ami mástól megszokott már, és számodra van valami PLUSZ azokban a dolgokban, ami vele kapcsolatos.

És hogy honnan tudod tényleg, hogy valóban szerelem-e? Kiábrándító leszek: ha véget vet neki, hamarabb, mint gondolnád... Akkor igazán érezni a különbséget, mikor eltelik néhány hét nélküle, és összeveted, milyen voltál, milyen lettél azóta. Nem látsz tisztán, ezért írják hogy a szerelem vak. Utána pár nappal sem látsz tisztán, eluralkodik rajtad a szomorúság, majd egy kis haraga is jelentkezik, és végül kitisztul minden, mint mikor eláll az eső, és kezd kisütni a nap. És akkor jön a szivárvány, a teljes megnyugvás és elengedés. Szerintem az majdnem olyan jó mint a szerelem. :D Ez kicsit betegen hangzik, de a megkönnyebbülésnél nincs jobb. De szívből remélem, hogy nem ez kell majd ahhoz, hogy rájöjj, hogy szerelem volt :)