Ti hogyan látjátok ezt az egészet kívülről?

Az első szerelem gimi első félévében jött el számomra, ő volt az első barátnőm ovi óta. A dolgok remekül mentek, kezdtük egyre jobban megismerni egymást majd három hónap múlva jött a bejelentése, hogy a családja külföldre költözik és csak egy évben egyszer fognak visszajönni a rokonokhoz. Ez volt életem első nagy összetörése lelkileg. 4 évbe telt (utolsó év gimiben) mire új szerelem esett, az érzelmek most sokkal erőteljesebbek voltak, de a lány koleszos volt és a gimi végeztével visszaköltözött vidékre és ő nem is érezhette ugyanazt, mint én, valszeg ezért is dönthetett egy Pesttől nagyon messze eső egyetem mellett. És most itt vagyok, az érzelmeim teljesen elhagytak, bármelyik másodpercben sírógörcsben törhetek ki. Az évek alatt persze nem csak ez a két lány volt, de mint barátnő más nem volt. És most egy hét sziget után érzem úgy, hogy ezt ki kell írnom magamból, mert a fesztivál alatt megismert lányok rádöbbentettek arra, hogy mennyire nagy üresség tátong bennem és hogy rajtam kívül mennyi ember lehet még ezzel így. Ha nem is írtok semmit, remélem azért páran együtt tudtak velem érezni, csak szerettem volna magamból kiírni, de erre egy könyv se lenne elég. Köszi