Hogyan hívjam fel magamra egy fiú figyelmét?

Nos, nem gondoltam volna, hogy odáig süllyedek, hogy idegenek véleményét kérjem ki, de ezt is megéltük. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a legelején kezdem. Eddig egész életemben csak egy fiú tetszett úgy igazán, még ötödikben. Őt ismertem régebbről, szóval a barátnőim biztatására évek után végre írtam neki. Nem írt vissza, és utána levegőnek nézett. Ő hetedikes volt, mindketten nagyon gyerekek még, szóval nem kéne olyan komolynak lennie. Valószínűleg ő már rég el is felejtette a létezésemet, bennem viszont nagyon mély nyomott hagyott. Semmi önbizalmam sincs, jaj elég csak gondolnom arra, hogy mennyire önbizalomhiányos lettem miatta és elkap a sírás. Elnézés, ezért, dolgozom rajta, csak elég bénán, mint láthatjátok. Tehát, azóta, először, megint tetszik egy fiú, csak annyi a bökkenő, hogy nem ismer. Folyamatosan rajta jár az eszem, bármennyire nem akarom. Ő egy évvel idősebb nálam, tizedikes. Ötletem sincs, hogyan hívhatnám fel magamra a figyelmét, úgy, hogyha esetleg visszautasít ne omoljak össze. Azt az önbizalmam nem bírná ki, így is annyira nullának érzem magam. Viszont annyira szeretném, hogy legyen valami köztünk,

tényleg. Régen akartam bármit is ennyire, mint őt megismerni. Lépni viszont nem merek. Ha írnék neki és nem írna vissza, azon kívül, hogy összetörnék, még 3 évig látnom kéne. Ha bejelölöm Facebookon vagy Instagrammon, azzal nem leszek előrébb, véleményem szerint. Az pedig, hogy odamenjek hozzá csak úgy élőben, egyelőre kizártnak tartom. Nem tudnék annyi bátorságot összekaparni. Nem is tudom már, hogy minek írom ezt, úgysem tud senki segíteni rajtam, csak én magamon. Mindössze annyira kikívánkozott már ez belőlem. Nagyon lent érzem magam az utóbbi hónapokban, mióta rájöttem, hogy elég komolyan megtetszett. Bárcsak magabiztosabb lennék és mernék kezdeményezni. Tudom, hogy nem várhatok arra, hogy ő kezdeményezzen amikor nem is tudja, hogy ki vagyok. Sajnálom, hogy az időtöket raboltam. Kérlek, akik trollkodni jönnek fel ide, most mellőzzétek egy kicsit. Elég rosszul érzem magam a beszólások nélkül is. Köszönöm, annak akik végig olvasta! Üdv.: Míra