19 éves lány vagyok, komoly kapcsolatom még nem volt, tudnátok tanácsot adni? (bővebben a leírásban)

Na szóval általában ugyanazt a hibát követem el minden ismerkedésnél és nem értem hogy miért csinálom ezt mindig.... Többször előfordult már, hogy barátnőm egyik ismerősének megtetszettem és akár első akár több találkozás után bejelölt és elkezdtünk írni... De amint arra került a sor hogy el hívott valahová hogy találkozzunk én mindig kitaláltam valami okot hogy miért nem tudok vele találkozni mert féltem az egésztől nemtudom miért aztán ha valahogy mégis sikerült osszefutnunk de úgy hogy ő is tudott róla meg én is hogy pl. A vonaton leszek vagy egy szórakozóhelyen én olyan zavarba voltam hogy úgymond bunkón viselkedtem vele pedig nem az volt a célom csak az idegesség azt hozta ki belőlem és nem tudtam vele normálisan ugyanúgy viselkedni mint pl.az első találkozásunknál vagy hogyha úgy találkoztam vele hogy nemtudtam hogy ő is ott lesz akkor viszont normálisan tudtam vele viselkedni... Szóval ha előre meg van beszélve a találkozó beparázok tőle és így mindenkit elüldöztem magam mellől(azt is tudni kell rólam hogy általában túl sokat agyalok azon hogy mi lesz ha... Mi lesz ha ő komoly kapcsolatot akár én viszont csak ismerkedni szeretnék, mi lesz ha nem tudok nemet mondani csak azért hogy ne bántsa meg, mi van ha nem is ő az igazi de azt hiszi hogy nekem ő bejön mint pasi és ezek végett sose mentem bele mélyebb dolgokba egy fiúval sem)

Nagyon hálás lennék ha tudnátok adni pár tanácsot hogy hogyan küzdjem le ezt a furcsa szokásom mert így örökre egyedül maradok :D válaszotokat előre is köszönöm