Badoon, hogy tudom beállítani, hogy magyarul tudó, diplomás lányokat keresek csak a közelben?

első vagyok:

gondoltam itt válaszolok nyilvánosan a privát üzenetedre:

Érezzed magad rosszul, igen, mert ha számodra a diploma az ember mércéje, akkor már vermelheted is el magad. Takarodj az "elittárs" csodálatos közösségébe. Tele a reklámjukkal a TV, és szerintem gusztustalan.

Én is diplomás vagyok, de ezt nem hangoztatom. Soha nem ez alapján kerestem párt, vagy válogattam meg a barátaimat, ismerőseimet. Van a baráti körömben diplomás és 8 általánost végzett egyaránt. Nem ez határoz meg egy embert. Ha meg szerinted igen, akkor tégy a világnak egy szívességet, és húzd le magad a WC-n.

Kicsit legyél nyitottabb. Az, hogy csak az ún. "értelmiség" közül válogatsz, az nem igényesség, hanem korlátoltság. Méghozzá annak egy elég súlyos formája.

Szerintem semmi baj nincs azzal, ha csak diplomás embert akar társnak. Nyilván értelmes barátnőt szeretne, aki művelt, tud helyesen írni, stb. Persze egy nem diplomás is lehet okos, értelmes, de közöttük azért sokkal kevesebb olyan van, legtöbben még írni sem tudnak normálisan.

Én lány vagyok, de én is csak az értelmiséggel ismerkedem, legalábbis párválasztás szempontjából.

Régebben voltam fent társkeresőn, és csomó olyan férfi írt levelet, aki még egy mondatot sem bírt leírni helyesen, na hát ilyen ember nekem nem kéne.

Látod utolsó, itt a nagy baj.

Ezek alapján ítélkezel, tud-e írni rendesen (helyesen), stb. Valahogy nekem barátkozásnál és társkeresésnél is az utolsó szempontok között van. Van egy olyan barátom, akire bármikor, tényleg bármikor számíthatunk egymásra (a nő mellől kiugrunk az ágyból ha a másik telefonál, hogy nagy sz@rban van). Én diplomás vagyok, neki meg van 8 általánosa, meg egy érettségit nem igénylő szakmája. Ennyi.

Társat se ez alapján kerestem, az csak a véletlen műve, hogy párommal a főiskolán ismerkedtünk meg. Arra pedig, hogy diplomás vagyok, abszolút nem vagyok büszke, csak az ilyen önteltségtől duzzadó, a korlátolt gondolkodást maximálisan megvillantó témákban szoktam felemlíteni, hogy a diploma még nem feltétlenül jelent felszínességet és áligényességet (sajnos a legtöbb esetben azt jelent). Elképzelitek azt a szitut, hogy kedves kérdezőnk véletlen megismer egy lányt, nagyon jól elvannak, van közös téma, érdeklődés, tényleg egymásra hangolódnak, majd az alábbi hangzik el:

csaj: Hú, bocs vissza kell mennem a szalonba.

csávó: Szalonba?

csaj: Igen, műkörmös vagyok, ez a szakmám!

csávó: Szakma? Ő, bocs, szerintem ne találkozzunk többet.

Na, ha egy hasonló történik, akkor az az ember tényleg nem alkalmas az életre.

Ja, még egy.

Be fogtok csokizni, de én diplomás emberként taxis vagyok. Hogy miért? Mert többre tartom magam annál, mint, hogy papírokat tologassak, illetve főként azért, mert hányingerem van a sok öntelt, javarészt diplomás, "értelmiségi" aktakukactól, illetve nem utolsó sorban azért, mert szeretem csinálni, és ebben a közegben, közösségben érzem jól magam.

Miért jelentené azt a diploma, hogy a saját lábán áll, és nincs köztetek kereseti különbség? Egyébként is, ha párkeresésnél számít a kereset, illetve a keresetek közötti különbség, akkor tényleg igazam volt, és azzal lennél leginkább hasznára a társadalomnak, ha lehúznád magad a WC-n.

Elárulom, sokan diplomával rosszabbul keresnek, mint a jó szakmunkás (vagy akár egy "sz@ros" taxis). Tudod, a tanár is diplomás ember, értelmes, tanult (a legtöbb), de kevesebbet keresnek általában, mint egy jó autószerelő, vagy mint én a taxival. Egyszerűen nem szabad, hogy ilyen felszines dolgok határozzanak meg emberi kapcsolatokat, pláne egy párkapcsolatot. Ha van egy, például jó fogorvos csávóból, meg egy szalagmunkás csajból álló pár, (vagy házaspár) akkor úgy van rendjén, hogy közösen élnek, nem pedig "enyém-tiéd" alapon. Vagy szerinted, a jól kerseső fele a párnak egyen otthon kaviárt, meg pezsgőzzön, a rosszul kereső meg egyen teszkó gazdaságos lóf@$zt vízzel? Vagy nyáron a jól kereső menjen el nyaralni, a rosszul kereső meg üljön otthon?

Ez már kicsit elkanyarodott. Dolgoztam régen SEGÉDMUNKÁSKÉNT egy üzemben, ott az egyik munkatársam végzettsége autószerelő volt, még akkor szerezte, amikor nem kellett érettségi sem ehhez a szakmához. El lehetett vele beszélgetni, a legtöbb dologhoz értelmesen hozzá tudott szólni, és pár óra volt neki kivégezni egy 300-400 oldalas könyvet, és nagyon szeretett olvasni. Nem a klasszikus értelemben vett "tanult" ember, de értelmes, intelligens, és tájékozott, még akkor is, ha erről nincs papírja. Amikor kérdeztük, hogy miért nem tanult tovább, annyi volt a válasz, hogy nem tudta volna megfinanszírozni fiatalon (se ő, se a szülei) meg amúgy se érdekelte az ilyesmi.