A hímneműeknek tényleg jobban tetszik a leengedett haj?

Sok helyről hallottam mostanság, hogy milyen jó a hosszú haj, nőies, főleg, ha le van engedve. Ez tényleg ennyire számít? Vagy ennyire nem szélsőségesek a vélemények? Természetesen nem csak ezért fogtok összejönni egy lánnyal, és magától értetődően ha valakinek jó személyisége van, a haja miatt nem fogjátok meggondolni magatokat, viszont valóban ennyivel jobb a haj (ami sajnálatos módon, de beleszáll a szánkba, belecsípjük a pulcsink cipzárjába, belelóg a menzás gulyáslevesbe, egyből összekócolódik, miután visszatettük a fésűt a polcra, a macska játszik vele, előszeretettel kitépi, a hosszú hajkoronához kitartóan tartozó hullámcsatok és hajgumik elvesznek, amiket két hetente pótolni kell, különben nem tudjuk, meddig tart a vadászterületünk, a balzsam hatóidejének lejártáig zuhanyoznunk kell, majd az immáron reklámba illő szőrsokasággal órákat is szenvedhetünk, míg azt a formát el nem éri, amit akarunk. Ez általában a göndör hajúaknak egyenes, az egyenes hajúaknak göndör) leengedve, mint felfogva?

(Persze én nem panaszkodok.)