Reális elvárás hogy egy lány közölje ha akar valamit tőlem? És ha el akar hívni valahova hívjon el? És ne várjon a szőke hercegre fehér lovon mert nem vagyok hajlandó fiúként elémenni?

Elvégre feminizmus egyenjogúság van. A suliban egyik csaj akivel két éve egy osztályban vagyok téli szünet előtt utolsó nap megkérdezte minden előzmény és „bemelegítés” nélkül: csinálsz valamit a szünetben? Mondom semmi különöset. Otthon vagy ráérsz? Igen, kb.

És nézek rá. Teljesen nyilvánvaló azért kérdezte ezt mert el akar hívni valahova különben miért érdekelné hova megyek ráérek-e.

De folytatás nincs. Csak néz rám láthatóan egyre nagyobb zavarban. Arra várt sztem hogy én hívom meg, vagyis én folytatom amit megkezdett.

Hát nem tettem meg ezt a szívességet én is csak néztem vissza.

A csend nyúlt nyúlt kettőnk között de én álltam a csendet és vártam.

Végül annyit mondott: én se nagyon csinálok semmit.

Azért én se bírtam tovább és kiléptem a szituból, mondtam hogy kellemes pihenést a szünetre és ott hagytam.

Azóta azon töprengek hogy manapság még mindig várják a nők a herceget a fehér lovon?

Hiszen a csaj akart valamit ez 100. De azt várta hogy én tegyem meg a „dolgom” mégse ő hívjon meg lány létére egy fiút mert egy lány ne fusson egy fiú után (középkor) legyen csak a fiú a hódító.

Hát én meg szartam rá. Ő is egy ember én is egy ember vagyok ha akar valamit mondja.