Minden lány ilyen?

Sajnos ez a netes ismerkedés hátul ütője. Sok olyan lány van akikkel jól eltudsz neten beszélgetni de találkozni már nem akarnak, csak sokan nem merik megmondani hogy nem.

Én is ismerkedtem már neten 14 éves korom óta, egy helyi lányt tudtam rávenni találkozásra, bár eleinte nem akart velem találkozni, utána is az első találkozásunk abból állt hogy ő jött el hozzám teljesen váratlanul mert szembe lakik az egyik osztálytársnője és ezért, gondolta megnézi milyen vagyok élőben. Igaz randizni nem akart, és nem is akart tőlem párkapcsolatot, de nagyon jó barátok lettünk, persze próbált kihasználni papucsként mert tudta hogy szerelmes vagyok belé, de én nem hagyom magam ugráltatni és le is tett erről, és tetszett is neki hogy nem vagyok egy papucs állatka. Akkor 2 évvel később amikor már elfogadtam hogy csak barátok vagyunk összehozott egy új osztálytársnőjével akivel két évig jártunk is. De sajnos szakítottunk mert a lány még 11. osztályosként kiutazott Németországba az apjához hogy majd ott befejezze a sulit és ott élhessen. Én ugye nem mehettem vele mert apja senkit nem akart hogy vigye magával, nekem meg pénzem nem volt hogy kitudjak menni pont oda 1-2 hónapig eltartani magam és gőzerővel munkát keresni. Le is tettem róla. Utána ismerkedtem lányokkal neten, jól elbeszélgettem a helyiekkel meg azokkal akik messzebb éltek, de egyik sem akart találkozni, és amikor felhoztam a témát már le is ráztak és onnantól a kapcsolat is megszakadt velük. Egyetlen egy nagyon csinos lánnyal ismerkedtem meg ezen az oldalon még 2 éve teljesen más szándékból kezdtünk el beszélgetni, nem is volt ezzel baj, mert jól kijöttünk és akkor ugye említettem neki mi lenne ha találkoznánk, csak úgy haveri alapon mert volt párja. Akkor mondta hogy még ne mert messze van és nem akarja hogy a barátja ezért pampogjon neki, jó fel is fogtam ment tovább a barátkozás 1 évig, aztán ő mondta hogy a környékemre jönnek barátjával valami miatt és szeretné ha találkoznánk. Akkor pont nekem nem volt jó, de végül eltudtam intézni hogy jó legyen és találkoztunk is. Utána pár hónapig alig beszéltünk meg minden én már letettem arról hogy már barátok sem leszünk, aztán egyszer csak felhívott telefonon hogy szakított a barátjával és a szülei is elváltak ezért nem volt elérhető. Aztán újra beszélgetni kezdtünk, közbe kiderült hogy anyukájával ide akartak költözni a szomszéd településre mert anyuja itt talált jó állást meg a csaj is itt tovább tud tanulni arra szakmára amit szeretne, és amikor ideköltöztek akkor csak én voltam az egyetlen ismerőse, bár sok barátra talált szert és udvarlója is volt egyből, de végül engem választott, és bartáságból komoly kapcsolat lett.

Lehet, hogy még gondolkodik rajta...

Leírhatod persze neki, hogy egy "nem" is elég lesz válaszként.

Bár nem pont ugyanilyen helyzetben voltam egész nyáron, de nagyon hasonlóba. Azért leírom :D

Leginkább az volt a különbség, hogy mi elég sokszor találkoztunk, de nem úgy, ahogy igazából én szerettem volna :D Rengeteget beszélgettünk Facebook-on, de valahogy soha nem vette a lapot, hogy én többet is szeretnék, pedig rengetegszer utaltam rá, de nem akartam úgy direktbe elhívni sehova, és erre aztán soha nem került sor. Igazából azért találkoztam vele, mert a haverom barátnőjének a baráti társaságában van, és így sokszor összefutottunk bulikba, stb. de soha nem alakult úgy a dolog, hogy kettesbe maradjunk :D Bár mostmár egyáltalán nem bánt a dolog, rájöttem, hogy fölöslegesen törtem magam, és abban a pillanatban, ahogy elfelejtettem, berobbant az életembe, talán életem szerelme :) Lassan 1 hónapja megtörhetetlenül boldog vagyok, és ez nemigazán tud változni :)

Ne törd magad fölöslegesen.. Inkább várj, és majd neked is szerencséd lesz :)