Hogy ne vegyem magamra, hogy mindenki mással jól bánt utánam?

Volt egy srác, akivel barátok voltunk, vagyis én azt hittem. De teljesen titokban tartotta hogy beszélgetünk, nem szólt hozzám publikusan, és utólag kiderült hogy szégyellt is a barátai előtt. (de közben meg ő volt, aki mindig kezdeményezte a beszélgetéseink). Nekem ő bejött, ez sajnos nem volt viszonzott, ( ez nem is lett volna akkora probléma, mert nem tehet arról, ha nem jövök be neki), de emiatt pluszban kötődtem hozzá. Viszont soha nem forszíroztam egy beszélgetést, nem nyomultam rá vagy ilyesmi, mert nem akartam, hogy ne érezze komfortosan magát. Viszont ezek miatt a szégyelléses dolgok miatt megharagudtam rá, és megszakadt a kapcsolatunk.

Én az érzéseim miatt végig szarul voltam emiatt, eleve mert nem vágtam, mit csináltam amiért ennyire gáznak tart. Ez volt olyan 3 éve. Akkor ő még elég kis nyomi volt visszanézve, olyan, aki behódol a barátai véleményének, de így is úgy is fájt. Azóta látszik rajta, hogy már van önbizalma, sokat változott, és már senkivel nem játssza el ezt a szégyellős dolgot. Ha valakivel barát azt felvállalja, ha valakivel együtt van felvállalja stb. Viszont valamiért én még mindig ebben a rejtegetnivaló kategóriában vagyok. Ki akart velem békülni, ez látszott, de ugyanolyan rejtegetős módon csinálta az egészet, üzeneteken keresztül, mint három évvel ezelőtt. Pedig vannak közös óráink is!

Nem tudom mi lehet velem a gond. Nem vagyok ronda, tiszteletlen sem, csak azt tudom hogy a barátai nem kedveltek, és emiatt neki is fenntartásai alakultak ki. Mit csináljak?

Már nem szeretem, de a régi érzéseim keveredve a büszkeségemmel nagyon összezavarnak.

Vélemény?

19 lány