Akarhat valamit tőlem vagy csak szimplán kedves és tényleg csak barátnak tart?

Tudom, ezer és egy ilyen kérdés volt már, de vhogy egyik sem illik az én helyzetemre

Kezdjük ott, hogy akibe sikerült beleszeretnem, történetesen a táncpartnerem is egyben. Tehát eleve olyan sportot űzünk ahol sok a testi kontaktus.

Én pedig amúgy sem ismerem ki magam a pasik terén, egyszóval jól megkaptam.

Ami kicsit zavar ill ami miatt felmerült bennem ez a kérdés, hogy olyan, mintha küldene jeleket (barátokat is belevontam az értelmezésbe). Ilyeneket mint pl hajborzolás, hajtincs eltűrése a fülem mögé, két tánc között nem enged el, pedig megtehetné, mert a tánchoz már nem kellene tartásban maradnunk, edzés közbeni ölelgetések hátulról, táncvideó nézése közben átkarolta a vállamat és az állát a vállamra tette, olyan dolgokat hoz fel tök random, amik eléggé intimek (pl legutóbb azt, hogy beszélgetett a családban arról h van-e valakije,meg hogy milyen csaj jön be neki és ehhez hasonlókat), figyel arra amit mondok, legalábbis ez az érzésem, észreveszi ha valami változás van rajtam (pl új cipő, ha fodrásznál voltam, rákérdez, hogy milyen volt a hétvégi programom amit említettem neki). Próbál segíteni pl számítógépes kérdésekben, mert ért hozzá ill felajánlja a segítségét pl mert épp fáj a hátam, hogy tud ajánlani egy masszőrt. A szülinapjára való meghívásról, a szülinapomra küldött üzenetről, hogy szuper táncpartner és táncos meg hogy szuper ember vagyok, ne is beszéljünk. Ja, és elég sokszor szoktuk húzni a másikat, viccelődni-élcelődni.

Ugyanakkor viszonylag elég keveset ír, és akkor is szinte csak a tánccal kapcsolatban (szülinapok, ünnepekkor természetesen ír, de nem erre gondoltam érthető okokból) állítólag azt mondja hogy "csak" barátok vagyunk a táncpartnerségen kívül ill hogy jelenleg nem keres, nem is talált senkit és nincs is senkije.

A testbeszéde, cselekedetei viszont számomra nem ezt sugallják. Plusz szerintem amikor tánc (rumba) közben a figurából következvea mellkasára helyezem a kezem, esküszöm, mintha tényleg hevesen verne a szíve (megítélésem szerint nem fárasztottuk ki még annyira magunkat, hogy ez az edzéstől legyen).

Legutóbbi fejlemény, hogy pillanatnyi elmezavartól vezérelve meghívtam egy kávéra és nagyjából 40 percen belül igennel is válaszolt.

És most itt állok teljesen összezavarodva, hogy akkor most pontosan mi is van köztünk? (Lábjegyzet, hogy van egyébként fiú barátom,ezáltal van összehasonlítási alapom és tapasztalatom ilyen téren és hát ő nem szokott ilyeneket csinálni)

Aki eddig végigolvasta, köszönöm és köszönöm a válaszokat is! :)