Ilyenkor mit érdemes tenni vele?

Leírnám egy helyzetem ami miatt már tényleg aggódok. Hátha ti okosabban látjátok ezt át. Lehet hogy hosszú lesz, bocsi előre.

Szóval, van egy fiú.

Már nem kis ideje ismerjük egymást látásból, egy suliba járunk évfolyamtársam. Már régóta tetszik amúgy mindig is jóképűnek tartottam csak hát sose beszéltünk. Egyszer most nyáron sétáltam haza pár barátnőmmel és az úton összefutottunk vele, ők is ismerik egymást. Egyfelé mentünk mert ugyanarra lakunk mindannyian így hazafelé együtt mentünk és beszélgettünk, én is beszélgettem vele. Azóta köszöntünk is amikor megláttuk egymást valahol. Meg azelőtt a karantén alatt picit írkáltunk is de úgy semmi különöset és annyi is volt.

Aztán most egy hónapja kb hogy rámírt. Visszaírtam neki beszélgettünk. Másnap reggel együtt mentünk suliba, egyfelé lakunk szóval nagyon jó. Beszélgettünk meg ilyenek, azóta napi szinten írunk meg minden. Már úgy rendesen kb olyan 7szer taliztunk is kettesben. Először nem nagyon akartam belekezdeni úgy semmibe mert más fiúra tudtam még mindig gondolni. De aztán azt vettem észre hogy egyre többet gondolok rá, jól érzem vele magam, hiányzik és várom hogy találkozzunk. Szóval kezdem tényleg megkedvelni. Nem nagyon tudnék rá rosszat mondani, bejön nagyon, aranyos figyelmes kedves, törődik velem és akar engem. Nagyon szeretek vele lenni. Tudnám is szeretni meg minden és el tudom vele képzelni, össze is illünk nagyon, külsőre is, nagyon is felvállalnám és hát tényleg fel is vállaljuk egymást.

Egy baj van most. Hogy már alig talizunk, mostanába meg egyáltalán nem, semmi. Mindig keres meg ír de az nem elég abból nincs semmi. Tali kéne.

Itt lakunk egymás szájába és akkor is egy héten kb 2szer volt tali akkor is ilyen másfél óra kb, ahhoz képest hogy mennyire közel vagyunk ez nagyon kevés, szerintem nem csak én gondolom így, barátnőim is mondták meg szerintem tényleg érthető.

Nem tudom mi lett vele, az elején még jobban akart talizni mint én, már nap elején kérdezte hogy ma akkor tali úgyhogy ja. Most meg már fel se hozza véletlen se, hiába célozgatok rá.

Utolsó tali lassan két hete volt, akkor is már ez volt a bajom és meg voltam sértődve de ő ezt tudja kezelni. Felhoztam ezt, beszélni akartam vele hogy többet akarok vele lenni. Mondta hogy mikor ráér mindig velem van, meg szokta mondani de ha nem ér rá akkor nem. Mindig van valami baja amúgy, fáradt, éhes, esik az eső, fázik, játszik meg ilyen hülyeségek. Utolsó tali mikor volt akkor is az volt hogy már menni akart haza és nem akart maradni még. Én ezen besértődtem és megharagudtam így összevesztünk és azt mondtam ha nem maradunk sose jövök ki többet. Hazafele úgy mentünk hogy én kint az úton ő meg a járdán😂😂😂 Végül megvártam ahol el szoktunk köszönni de én semmit nem csináltam csak ő ölelt át meg ilyenek aztán mentünk haza.

Nem hagy amúgy, mindig keres meg ő ír de most szerintem annak is örüljön hogy visszaírok és ezt ő is tudja😅

Azóta nincs semmi, haragszok rá és flegmázok vele de meg lehet érteni..

Ez tényleg zavar amúgy hogy nem talizunk meg semmi. Ha felhozná akkor csak kimennék mert tényleg meg kéne beszélni nagyon. De még csak fel se hozza és ezt nagyon kezdem unni. Most szerintem alap lenne hogy találkozni kell.

Még nem vagyunk együtt amúgy. Az elején úgy beszéltük meg hogy nem jövünk össze egyből hanem először ismerkedünk aztán ha mindkettőnknek jó és akarjuk meg többet tudunk meg egymásról akkor úgyis érezzük ha össze akarunk jönni. De így hogy, ha nem is talizunk meg semmi?!😅

Szoktam ezen rágódni és muszáj vagyok írásban beszélni vele erről ha már élőben nem lehet mert egyszerűen nem jutunk el oda. Akárhányszor felhozom neki hogy semmi értelme meg szerintem ne beszéljünk így úgyse lesz semmi, akkor mondogatja hogy fogunk talizni meg teszünk majd érte, nekem is jó lenne hidd el meg ilyenek. Bizonygatja hogy akar engem mert akkor miért írna mindig meg miért kezdte volna el. De ez nem elég, tényleg tenni kéne érte.

Ezenkívül tudom azt hogy tényleg akar amúgy, mert suliba is mindig mikor látjuk egymást észrevesz, hozzámszól, hozzámér, beszélgetni is szoktunk stb mindenki előtt. Nagyon néz, figyeli én észreveszem-e meg mit reagálok amikor megyek felé, látom rajta hogy érdeklem nagyon is és ki is mutatja.

Szóval csak az a baj hogy nem találkozunk :/

Én így nem is akarom felhozni, mert eleve azt mondta mikor utoljára találkoztunk hogy akkor nem jövök ki többet, így nekem kellemetlen lenne ellent mondani a saját szavamnak, a büszkeségem miatt biztos nem hozom fel. Pedig akarok már vele lenni meg hiányzik. És biztos hogy én is neki de akkor miért nem hozza fel ő se, neki kéne. És végre netán véletlen csoda útján eljutnánk oda hogy megint talizzunk, felhoznék neki minden dolgot és megbeszélnénk minden.

Eddig is szépen meg tudtunk beszélni dolgokat.

Meg amúgysem akarnám már tovább húzni nagyon, ideje lenne hogy megbeszéljük meg annak is hogy összejöjjünk. Már eltelt egy hónap, ideje lenne mostmár előrelépni nem leragadni a semmibe.

Ilyenkor mit csináljak szerintetek?

Ha most hétvégén sem lesz semmi akkor már tényleg hagyom. És muszáj leszek írásban közölni mert máshogy tényleg nem tudom, nincs rá alkalom és miatta van. Az ő hibája az egész.

Valami tanácsot megköszönnék, és ha végigolvastátok :)

18/l