Miért nem tudunk szakítani?

Leginkább arra vagyok kíváncsi, ha mással is megtörtént már ilyesmi. Mit tett abban a helyzetben?

A barátnőmmel lassan egy éve lennénk együtt. Pár hete szakítottunk. Röviden, mindketten sokat hibáztuk, megbeszéltük, hogy jobb volna külön, és már nem vagyunk szerelmesek egymásba. Ez abban az időben érződött is. Jóban maradtunk, beszélgettünk. Szakítás után szexeltünk is. Akárhányszor találkozunk, hogy megbeszéljük, hogy lezárunk mindent, az ágyban kötünk ki. És az egész olyan, mintha együtt lennénk. Érzem, hogy szeret. Én is őt.

Megígérjük, hogy mostmár tényleg vége, és többet nem is beszélünk. Csak még ma... Meg legfeljebb holnap.. Érzem, hogy megint ugyanez lesz.

Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Szerintem nem a szerelem beszél belőlünk, hanem a megszokás, meg a ragaszkodás/félelem. Tudom, hogy fájna, ha lefeküdne mással, tehát még szeretem, mégsem szeretnék vele újból együtt lenni.

Szerintem ha így folytatjuk, csak fájdalmasabb lesz mindkettőnknek (ezt meg is beszéltük), tehát szakítanunk kell. De azt is tudom, ha megint találkozunk, vagy meglátjuk egymást valahol, újból nem tudunk majd uralkodni az érzéseinken.