Lesz valaha barátom? Ti is hasonlóan gondoljátok, mint édesanyám?

Sziasztok, kérlek olvassátok el, ha van egy kis időtök :)

Igazából a fent lévő első kérdésre nem igazán tudtok válaszolni kedves gyk-sok, mivel nem ismertek engem, és soha nem is láttatok. De ki kell adnom magamból, és úgy érzem itt, név nélkül egyszerűbb.

(A 2. kérdésre is ki fogok térni.)

Na most ez nem egy eget rengető nagy probléma, de:

Nincs barátom (nagyon fiatal vagyok, 16 éves lány, és tudom még rengeteg időm van megtalálni az igazit. Kérlek azzal ne jöjjetek, hogy a tanulásra koncentráljak, kitűnő tanuló vagyok.), és valamiért úgy érzem nem is lesz. Nem tudom, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki "úgy" tekintene rám. Mármint nincs baj a kinézetemmel, sokan azt mondják szép vagyok. Na de ugye ez relatív. Szerintem én átlagos kinézetű vagyok, vannak olyan napjaim, mikor szépnek látom magamat, de olyanok is akadnak, mikor egyszerűen rondának. Az iskolában is sokan megnéznek, de sosem tudom eldönteni, hogy azért bámulnak fiúk, lányok, mert szépnek találnak, vagy pedig épp ellenkezőleg vélekednek a külsőmről.

A belsőm szerintem megfelelő, persze vannak rossz szokásaim/tulajdonságaim, például a legnagyobb gond, amit észrevettem, az a túlgondolás.

Tudom, ezek alapján, amiket leírtam, nem ismertetek meg, csak úgy nagyon nagyjából leírtam a helyzetet.

A szívem mélyén nagyon szeretném, ha állna mellettem egy fiú, aki megbecsül, és szeret, de az eszem tudja, hogy ebben a korban a LEGTÖBB (nem az összes, minden tiszteletem a kivételnek) fiú éretlen még.

Mikor elmondtam édesanyámnak, hogy attól félek, nem lesz barátom, azt mondta, ha nem is lesz középiskolás éveim alatt, egyetemen biztosan találok valakit magam mellé, mivel ott már inkább azt nézik, hogy kit tudnának maguk mellé elképzelni feleségnek és anyának. Csak hogy azt tudni kell, hogy neki (mármint anyukámnak) édesapám volt az egyetlen fiúja, és egészen máig együtt vannak.

Azt is mondtam neki, hogy az idők változnak, és most már nem minden lány találja meg a "másik felét". Mert sajnos sok fiú csak a külsőre megy. És nem álszentkedek, mivel bevallom, nekem is fontos döntőtényező a külső, de nem a legfontosabb.

Elsősorban azokhoz a nőkhöz fordulnék, akik ugyanebben a helyzetben vannak, vagy hasonlóan gondolták, de rájuk talált a szerelem. A férfiakhoz (18-25) az lenne a kérdésem, hogy ti mit kerestek egy hölgyben? (Nem azért írtam 18-25-öt, mert ezzel a korosztállyal jönnék össze, hanem mert ált ilyenkor mennek egyetemre, fősulira, és kezd a gondolkodásmódjuk elvileg más lenni e témában)Bárki más is érezze szabadnak, hogy hangot adjon véleményének, mindenre kíváncsi vagyok, negatív és pozitív reakciókra egyaránt. :)

(nem társkeresés céljából írtam ki, és képet sem fogok feltenni, ne kérjétek)