Távkapcsolatban élő lányok! Ti is sírtok, ha mentek haza/megy haza a barátotok, miután együtt töltöttétek a hétvégét?

Én az első kapcsolatomnál csak a vonaton bőgtem el magam , de nem tartott sokáig.

A másodiknál nem volt ilyen probléma.

A jelenleginél annál inkább. Egyetemre jártam és kolis voltam. Utáltam , hogy csak hétvégén láthatom a barátom, aki amúgy abban a faluban lakik ahol én.

Hát egy darabig őrlődtem magamban. Nem tudtam elaludni ha nem hívott fel, hanem videochateltunk, állandóan vártam hogy írjon...tök szarul voltam mikor utaztam vissza a koliba...ez ment egy évig.

Aztán lazább lett az orarendem és ha kedvem tartotta hazajöttem órák után és együtt voltunk . Egy két napot aludtam kb hetente ott, és inkább felkeltem ötkor, hogy beérjek, csak hogy találkozhassunk és együtt aludhassunk.

A szerelem sokmindenre képes.

De ugye ez függ attól is mennyire bízol meg a másikban, mennyire vagytok közel egymáshoz , mennyire kiegyensúlyozott a kapcsolatotok.

Mi 9 honapja vagyunk egyutt, kulfoldi srac :) hetente/kethetente talalkozunk januar ota, azelott ketszer lattam egy egesz heten at. Minden alkalomkor sirok es ket het mulva el kell utaznia es ebben az evben mar nem valoszinu hogy latni fogom... nem tudom elkepzelni, hogy mi lesz akkor.

Utolso! Kivanom, hogy egyszer talald meg azt, akit tenyleg szeretsz es o is teged es akkor rajossz hogy "megeri" sirni

Én csak amiatt sírtam mert elvoltam hordva minden szarnak ha haza jöttem. Az utolsó cafkákkal nem beszélnek úgy mint akkor velem. :')

Életem legszebb emlékei. :')